Néhány kattintás egy internetes keresőn, s máris ezer véleménnyel, információval találkozhatunk.
De vajon melyikre hallgassunk, amikor arra keressük a választ, kamasz, serdülő korú gyermekünket engedjük-e bulizni, fesztiválokra? – írja a Fejér Megyei Hírlap – online.
Közeleg a tanév vége, még gyorsabban beköszöntenek az első fesztiválok, melyek bulizni csábítják a gimnazista korú fiatalokat is. Nehéz ilyenkor jó döntést hozni. A szülői szív persze óhatatlanul is összeszorul, s nem tudja a választ, vajon csak ő olyan kegyetlen és szigorú, ha nemet mond, vagy más szülők is. Végül a „Bezzeg a többieket simán elengedték!" felkiáltásra gyakran engednek a szülők - vallotta be Vízi Lászlóné, a Tóparti Gimnázium igazgatója, amikor köszöntötte Kozma-Vizkeleti Dániel klinikai szakpszichológust, akivel együtt keresték a helyes választ.
Az intézményben egyébként éppen tavaly ősszel indult útjára a Szülők Akadémiája elnevezésű előadássorozat, melyben a kamaszkorú fiatalok problémáira, szülők, szakemberek, tanárok és maguk a gyerekek is együtt keresték a választ. Akkor az első előadást is éppen Kozma-Vizkeleti Dániel tartotta, s ezúttal is arra készült, hogy bevonja a szülőket és az érdeklődőket előadásába, s az élő, mindennapi problémákra keressék a választ.
- Valahogy a mi kultúrkörünkben elsősorban az anyukákra hárul a gyerekekkel, családdal kapcsolatos problémák megoldása. Most itt, az érdeklődők között mégis sok apukát látok. Ennek ellenére mégis úgy érzem, a nehéz, engedjük, ne engedjük a gyereket kérdésre az anyukák mondják ki a végső választ. Persze nehéz eldönteni, ki aggódik jobban a gyerekekért. Ahogyan azt is, a fiúkért, vagy a lányokért kell jobban izgulni? Mitől függhet? A legrosszabb persze az, ha két érzelmileg túlfűtött szülő nem megnyugtatja egymást, sokkal inkább felerősítik az aggódás fokát - mondta a szakember.
S a közönség soraiban ülő, elsősorban 16-17 éves gyermekek szülei mosolyogva bólogattak. Arra a kérdésre, melyik gyermekért kell jobban aggódni, a többség úgy válaszolt, a lányokat félti jobban. Pedig – emelte ki a szakember - a keszkenőjük elvesztése a fiúknak is életre szóló élmény lehet.
Alapkérdés, mikortól engedhetjük a gyerekünket, s milyen hosszú időre. A felvetés akkor izgalmas igazán, ha több gyerek is van a családban. Könnyű szívvel persze egyiküket sem tudjuk engedni. De mit kérünk? Telefonáljanak? Küldjenek képeslapot? Esetleg olyan cipőt adunk rájuk, melyben nyomkövető van? Nehéz lenne az effajta „babacipőt" rajtuk tartani… Mi lehet a megoldás? Hisz, amennyiben úgy döntünk, nem engedjük el őket, mit kínálunk cserébe? Mi is voltunk, ők is lesznek… - tette hozzá a szakember, aki elmondta azt is, persze egyértelmű, hogy ha kamasz gyermekünk kollégista, többségében egyedül utazik. De bulizni mehet-e? Vagy a barátokkal egy hétre a Balatonra? Bízzunk a gyermekben, mert „sanszos", hogy visszajön.
- Vannak szülők, akik számára minden elrettentő. Pedig mindenki aggódik, a legrosszabb azonban az, ha egy szülőnek nincs forgatókönyve. Gyakran aggódunk a lehetséges következmények miatt, s elbizonytalanodunk szülői szerepünkben. Pedig szeretnénk talpraesett gyereket, olyat, akinek személyisége gyarapszik a serdülőkori élményektől. Mindemellett pedig természetes, ősi igényünk, hogy kortársainkkal együtt legyünk, megosszuk egymással élményeinket, másokhoz mérjük magunkat – hangsúlyozta a szakember, aki gondolatmenetét úgy zárta: bulizzunk... még fesztiválokon is.