Búzaszem két malomkő között

Jó ötletből, világmegváltó koncepcióból bőven volt, van valamennyi politikai kurzus alatt, a pénz viszont mindig hiányzott az egészségügyből - állítja Rácz Jenő, aki a rendszer szinte valamennyi szerepét próbálta: volt orvos, menedzser, miniszter, most pedig a kórházszövetség elnöke.

Ennek kapcsán a kórházszövetség elnöke elmondta, orvosként érezte a legrosszabbnak a helyzetét, mert „nincs rosszabb, mint amikor az ember tudja, hogy mit kéne csinálnia, meg is tudná tenni, és mégsem tehet semmit, mert nincs hozzá pénze, eszköze".

Véleménye szerint még nincsen „katasztrofális helyzet", de vannak kórházak, ahol már közvetlenül veszélyezteti a működőképességet az orvos- és a szakdolgozóhiány. A helyzet rendezésére a Semmelweis Tervben javasolt „erőforráskoncentrációs centralizáció" jelenthet kiutat.

Kérdés, a kormány odaáll-e a terv mögé, és például odaadja-e az átalakításhoz szükséges forrásokat, amelyekből futhatná a bérekre is. Rácz Jenő kifejtette, apró fejlődések mindig adódnak, hiszen vannak olyan kórházak, amelyek milliárdos fejlesztéseket tudtak végrehajtani, az orvosi technológiában óriási változások történtek. Ma már senkinek sem kell meghalnia, mert nem jut művesekezeléshez, óriási előrelépés a diagnosztikában a CT és az MR, az endoszkópos - apró bevágással történő - műtétek. - Nem lehet azt mondani, hogy nem léptünk előre, de ha összehasonlítjuk magunkat a nyugati országokkal, velük szemben növekedett a lemaradásunk.

Mindig azt halljuk, hogy húzzunk még egyet a nadrágszíjon, és aztán jó lesz, csak nem mindegy, hogy ezt a nadrágszíjat az embernek a derekán vagy a nyakán húzzák – tette hozzá. Szerinte csak komolyan kéne venni azt, amit minden kampányban mondanak a politikusok: az egészségügy elsőbbséget kap a kormányprogramban.