A roma nők sokkal inkább jutnak támogatáshoz és információhoz a családjukból, rokonságukból, mint az egészségügyi rendszerből.
Azok a nők, akik az ország kevésbé fejlett területein élnek vagy az átlagosnál alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, a várandósság és a szülés során sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint a többiek. De vajon számít-e az etnikai származás? Ezt vizsgálta Szabó Laura és Veroszta Zsuzsanna, a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének két munkatársa, akik az Esély társadalompolitikai folyóirat most megjelent számában mutatják be, milyen egészségügyi hátrányokkal küzd Magyarországon a roma népesség - írta a qubit.hu. A kutatók elsősorban a szülés előtt álló és nemrégiben szült roma nők ellátására koncentrálnak: interjús kutatások és nagymintás kérdőíves vizsgálat segítségével mutatják be, mekkora különbségek vannak ma Magyarországon a szülészeti ellátásban.
Nemzetközileg is széles körben kutatott, hogy mennyivel rosszabb a romák egészségügyi helyzete egy-egy országban a nem romákhoz képest. Magyarországon 2003-ban végeztek egy országos roma vizsgálatot, ami azt mutatta ki, hogy a roma népesség 6-12-szeres arányban felülreprezentált a teljes népességhez képest az olyan magas halálozási kockázatú betegségcsoportokban, mint a tbc, a daganatos megbetegedések, a szív- és érrendszeri megbetegedések vagy a magas vérnyomás.
Ehhez az óriási hátrányhoz főképp a roma népesség alulinformáltsága és a szűrési-diagnosztikai szolgáltatások kisebb mértékű igénybevétele járulhat hozzá. Szabó és Veroszta szerint azonban érdemes megkülönböztetni a szegregátumokban élőket a romákon belül is, mert az ő helyzetük még rosszabb lehet a fokozott infrastruktúrális hátrányok miatt. Ezek között a körülmények között még a szükséges gyógyszerek megvásárlása is gondot okoz, de az is komoly probléma, hogy a leszakadó térségekben élő roma népesség alacsony iskolai végzettségéből adódóan sokaknak nehézséget okoz a gyógyszerek használati útmutatójának, az orvosok utasításainak értelmezése vagy annak betartása. Ráadásul az alacsonyabb iskolai végzettséghez jellemzően alacsonyabb egészségtudatosság párosul.
Szabó és Veroszta azt vizsgálta, hogy mi a helyzet a szülészeteken. Egy korábbi, 1997–98 között zajló interjús kutatás megállapításai szerint a szakorvosi ellátáson belül a roma nők éppen a szülészet-nőgyógyászat területén tapasztalták a legsúlyosabb megkülönböztetést és elfogadhatatlan bánásmódot. Ennek oka elsősorban az lehet, hogy az egészségügyi személyzet és a roma nők „nem beszélnek egy nyelvet”, félreértik egymást, és ez az egymás melletti elbeszélés bizalmatlanságot szül, ami csökkenti az egészségügyi ellátás hatékonyságát. Az egészségügyisek gyakran gondolják a romákat ösztönlényeknek, miközben a döntéseik nem pusztán ösztönalapúak, és nem véletlenszerűek vagy tudatlanságon alapulnak, hanem a saját közösségükben őrzött tradícióknak megfelelő személyes döntések.
Továbbiak a teljes cikkben