Down-szindróma: apák, akik senkivel sem cserélnének

Amikor 23 évvel ezelőtt megszületett a lányunk, Eszter, és kiderült, hogy Down-szindrómás, sokkot kaptunk. Akkor szörnyűnek éreztem a helyzetünket, ma viszont senkivel sem cserélnék. 180 fokos fordulatot vett az életem, amiről már tudom, hogy céltalan volt és több szempontból üres. Eszter betöltötte az űrt és célt adott: ő az egyik legnagyobb ajándék, amit kaphattam. Ha vele vagyok, megáll az idő – így fogalmazott a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége nyíregyházi csoportjának kedd esti rendezvényén Kisari Károly, a Rejtett Kincsek Down Egyesület elnöke, aki Ősz Tibor görögkatolikus parókussal és dr. Szécsi Attila urológus főorvossal arról beszélgetett, apaként hogy élik meg azt, hogy Down-szindrómás gyermeket nevelnek, tudósított a szon.hu.

Egy érdekes példával szemléltette, hogy viszonyulnak a szülők ahhoz, ha Down-os gyermekük születik. – Képzeljünk el valakit, akinek az az élete álma, hogy eljusson Rómába. Amikor felszáll a gépre, úgy érzi, ő a világ legboldogabb embere, ám valami miatt Amszterdamban köt ki. Két dolgot tehet: dühöng, visszaköveteli a jegy árát és visszatér oda, ahonnan elindult. Vagy pedig vesz egy útikönyvet, felfedezi a várost és rövid idő alatt ráébred, hogy Amszterdam mennyi kincset rejt. Mi ez utóbbi utat választottuk – mondta, és kiderült, két beszélgetőpartnere is.

Dr. Szécsi Attiláék csak akkor szembesültek mindezzel, amikor a most 15 éves Nándi megszületett. – Ott álltam leforrázva, a feleségem viszont boldog volt – neki köszönhetem, hogy rövid idő alatt átlendültem a mélyponton. Ő gyereksebész, pontosan tudta, hogy ezek a gyerekek jól fejleszthetők, és mivel akkor Nyíregyházán még nem működött a Csodavár, Szatmárnémetibe és Budapestre hordtuk hetente egyszer. Nem terveztünk hosszú távra, mindig csak a következő feladatra koncentráltunk, és hamar ráébredtünk, hogy Nándi az életünk óriási ajándéka.

– Kezdetben attól féltem, hogy ez a helyzet ahhoz vezet majd, hogy családként bezárkózunk, s megfogyatkoznak a társas kapcsolataink, de ennek éppen az ellenkezője történt: nagyon sok érintett családot megismertünk, és barátokra is találtunk. Próbáljuk Nándit a lehető legtöbb dologra megtanítani, hogy felnőttként képes legyen ellátni magát – mondta a főorvos. További részletek a teljes cikkben