Dublini magyar orvos: rettegve nem lehet dolgozni

Kalászi Marianna egy dublini kórház sürgősségi és baleseti osztályán dolgozik, ahol az utóbbi hetekben rengeteg koronavírusos beteg is megfordult. A magyar orvos a 24.hu-nak többek közt arról mesélt, hogy állnak a teszteléssel, milyen megpróbáltatásokkal kell szembenézniük az egészségügyi dolgozóknak, hogyan vizsgázik Írország a járvány kezelésében.

Nehéz látni a betegek állapotának gyors romlását, elfogadni, hogy nem tudunk mindig segíteni – mondta a 26 éves Kalászi Marianna.

Írországban péntekig több mint 22 ezren fertőződtek meg igazoltan, és összesen 1403 halálos áldozatot követelt a vírus. Az első esetet február 29-én regisztrálták, április 10-én már egyetlen nap alatt több mint ezerötszáz új koronavírus-fertőzést diagnosztizáltak, április 20-án pedig egyetlen nap alatt 220-an haltak meg. Az esetleges lazításokkal kapcsolatban Leo Varadkar ír kormányfő április közepén úgy nyilatkozott: hónapokat is eltarthat a kijárási korlátozások fokozatos feloldása. A miniszterelnök hangsúlyozta, az Ázsiában látottak alapján szükség lehet a szigorítások újbóli bevezetése, mert csak egy tudományos áttörés, egy vakcina, vagy egy hatékony vírusölő gyógyszer, segíthet abban, hogy az élet valóban visszatérjen korábbi medrébe.

Magyarországhoz hasonlóan egyébként Írországban is bezárták az oktatási intézményeket, kulturális helyszíneket, éttermeket és kávézókat március közepén, majd a miniszterelnök március 27-án elrendelte a kijárási tilalmat, onnantól fogva a rendőrség szigorúan ellenőrzi a lakosságot az utakon. Volt, hogy engem is megállítottak, igazolnom kellett, hogy munkába tartok, és ezért hagytam el a lakhelyem két kilométeres körzetét – jegyezte meg Mariann, aki idén év elején költözött Írországba. Mint mondta, legtöbbször 12 órás műszakokba van beosztva, munkája során pedig nagyon eltérő panasszal érkező embereket kell ellátnia: „egy orvos kezei között egy nap során megfordulhatnak csuklótörést, autóbalesetet, mérgezést szenvedő, szívelégtelenséggel küzdő, vakbélgyulladásos, gyomorvérző betegek tucatjai”.

A koronavírusos betegek nagyobb számban márciusban jelentek meg, jelenleg pedig már a betegek közel felét is kitehetik a potenciálisan fertőzött személyek. Az egészségügy felkészültségével kapcsolatban a magyar orvosnő hangsúlyozta, hogy februárban már készen voltak a szakmai protokollok a sürgősségi osztályt légzőszervi tünetek miatt felkereső betegek ellátásáról. Ezek a protokollok aztán napról napra, olykor óráról órára változtak, hiszen egyre több beteget kellett fertőzésgyanúsnak tekinteniük, majd elkülöníteni őket a kórházban. Mariann emlékei szerint ekkor még nem igazán tudták, melyek a leginkább helyénvaló döntések, a mindennapokban még rengeteg volt a bizonytalanság, és azt is érezték, hogy lassan őket is eléri a járvány.

A kórházi szárnyakat és az intenzív osztályt így teljesen át kellett szervezniük, hogy meg tudják oldani a súlyos állapotú betegek izolált elhelyezését. Az első pozitív esetek március eleji megjelenése után napról napra egyre több koronavírusos beteget szállítottak a kórházba. A mentők rengeteg légzési problémával, súlyos légzési elégtelenséggel küzdő beteget hoztak. Mi pedig elkezdtük megtapasztalni ugyanazt, amivel akkor már kórházak tucatjai harcoltak szerte a világon – mondta Mariann, akinek tapasztalatai szerint a mostani időszak mindenkinek jókora kihívást jelent, mentálisan és fizikailag egyaránt.

A túlfeszített tempó és a nagy nyomás miatt a dublini kórház orvosai sokszor érzik magukat kimerültnek, valamint félnek, hogy nem vesznek észre valamit a nagy rohanásban. A magyar orvosnő és kollégái szeretnék a lehető legjobb és legbiztonságosabb ellátást nyújtani a betegeknek, és a megfelelő szakmai döntéseket a lehető leggyorsabban meghozni, akkor is, amikor az egészségügyet a szokásosnál jóval nagyobb terhelés éri.

A koronavírus-fertőzöttek számának növekedése egyúttal a más betegségekkel küzdők ellátására is jelentős hatással van. Mariann elmondta: ha például egy csípőtörött, gyomorvérző vagy szívinfarktusos páciens valami oknál fogva koronavírus-gyanús is, a vizsgálatok és terápiák kivitelezése körülményesebb és időigényesebb, ezzel pedig értékes perceket veszíthetnek.

A betegeket ugyanakkor megviseli, hogy nem lehetnek mellettük a hozzátartozóik a látogatási tilalom miatt, így egy súlyos diagnózis vagy a kórházi lét még rémisztőbbé vált számukra. A magyar orvosnő kiemelte, hogy rendkívül támogató környezet veszi körül, a felettesei is nagyon figyelnek rá.

A dublini kórházban a dolgozók pszichológusokkal beszélgethetnek, ha lelkileg kimerültnek érzik magukat, az intézmény vezetői pedig kedves gesztusokkal igyekeznek bátorítani az orvosokat és ápolókat nap mint nap. Kezdetben Mariann is félt, hogy elkapja a vírust, de mint mondta, meg kellett tanulnia elengedni ezt a félelemet, hiszen „rettegéssel nem tudná a munkájukat végezni”. Ennek fényében igyekszik a lehető legelővigyázatosabbnak lenni, védeni önmagát és persze a másikat is.

További részletek a cikkben.