Édes járulékfizetőm!

Elegendő példánk van már arra, hogy a kialakuló egyeduralom életünk minden szférájára ki akarja terjeszteni autoriter hatalmát, kezdve azzal, hogy ki folytathatja hitéletét elismert egyházban, és kinek kell beérnie az egyesületi léttel, egészen odáig, hogy milyen hírek érnek el minket az „MTI-hírgyár" monopóliumán keresztül. Így nem vethettem el hihetetlen abszurdként a hírt, hogy csökkentett nyugdíjból kell majd próbálniuk megélni azoknak, akik nem állítanak maguk mögé legalább két „járulékfizetőt". Viszont Botos Katalinnak, a népesedési kerekasztal szakértőjének várhatóan napirendre kerülő terve szerint azok, „akik három járulékfizetőt állítanak maguk mögé", nyugdíjtöbbletre számíthatnak – így kezdi írását Bitó László a Népszabadság – online oldalán.

Ez teljesen racionálisnak tűnik – folytatja Bitó - csakhogy járulékfizetőkön Botos gyermekeket ért, akiket nem lehet csak úgy előhúzni a sublótból, hanem szerető gondozásra van szükségük, és érzelmi fejlődésükre katasztrofális hatással lehet, ha rádöbbennek: nem egy eljövendő gyermek iránti szerető vágy hozta őket a világra, hanem a járulékfizető-állítás pragmatikus igénye. Annak reménye (!), hogy három vagy négy gyermek vállalásával a szülők talán normális megélhetést biztosító nyugdíjat érhetnek el 30-40 év múlva.

Lehetnek persze, akik az elmúlt két évben megszavazott törvények tiszavirágléte után is hisznek az ilyen ígéretekben, és készek összehozni egy harmadik gyermeket, miután „az egykulcsos adó megmozgatta a fantáziájukat". Jobb azonban, ha ők előre kiszámítják, várhatóan milyen hatással lesz ez anyagi helyzetükre nyugdíjas éveikben, nehogy olyan keserű csalódás érje őket, amelyet végül is nem tudnak elrejteni gyermekeik elől, jóllehet addig nagyon ügyeltek, nehogy harmadik gyereküket „édes fiam" vagy „édes lányom" helyett „édes járulékfizetőm" freudi nyelvbotlással ébresszék rá, miért hozták a világra.

Ha pragmatikusan figyelmen kívül hagyjuk is az anyagi okokból vállalt gyermeknemzés morális elfogadhatatlanságát, meg kell vizsgálnunk, hogy a Botos házaspár pontozásos nyugdíjrendszerét vagy annak egy önálló képviselői indítványmutánsát tarthatjuk-e a jövőbeni nyugdíj-kiegészítés legelőnyösebb módjának. Ehhez számításba kell vennünk, hogy egy KSH-adatokra hivatkozó 2010. május 5-i MTI-hír szerint 30 millió forintra tehető egy gyermek felnevelésének költsége.

Ismeretségi körömben érdeklődve, ez reális átlagnak tűnik azok között, akik képesek és akarnak is lehetőségeket adni gyermekeiknek a boldogulásra. Márpedig a felsőoktatási tandíj ezt a költséget lényegesen megemeli, pedig a Botos-rendszerben csak a diplomás harmadik gyermek számít teljes értékű járulékfizetőnek. Ő már 15 %-kal emelné szülei nyugdíjpontszámát. Persze még e rendszerben is csak annak lehet harmadik gyermeke, akinek már van kettő. Viszont a második és harmadik gyermekkel kevesebb lehet a költség – még ha nem egyazon házasságból származnak is.

A kérdés az, hogy csupán anyagi szempontból megéri-e a gyermekvállalás? Számítás és tanulságok a teljes cikkben.