Éger István: A lélegeztetőgéppel ölni is lehet

A Magyar Orvosi Kamara egykori elnöke most egy vidéki nagyvárosban mentőzik. Mióta távozott a MOK éléről, a 24.hu-nak adott először interjút. Éger István azt állítja: csak drasztikus korlátozó intézkedésekkel lehet megakadályozni, hogy az idei karácsony helyett nemzeti temetés legyen Magyarországon.

Amióta nem ön vezeti az orvoskamarát, főállásban mentőzik, ami azt jelenti, hogy a járvány idején a tűzvonalban van. Ön szerint is apokaliptikussá válhat a helyzet?

Nem, szerintem már most apokaliptikus. A mindennapi munkám során komoly fennakadásokat tapasztalok, és hallom a kollégák kétségbeesett jelzéseit is. A mentés legtöbbször a kórházban végződik, de azt látjuk, hogy a kapacitások kezdenek kimerülni. A betegekkel az intézményekbe érkezve rendkívüli túlterheltséget tapasztalunk. És a pénteken ismertetett számok, amiket a miniszterelnök jelentett be, rémisztőek.

A túlterheltség hogyan néz ki gyakorlatban? Megérkeznek az ellátásra szoruló beteggel, akinek órákat kell várnia, mire sorra kerül? 

Ó, hát az már a jobbik eset. Az ország nyugati szélén dolgozom egy nagyvárosban, és számos esetben tapasztalom, hogy a kórházak egyáltalán nem tudják fogadni a betegeket. Aránytalanul hosszú transzportokat kell végeznünk…

Ez akár több tucat plusz kilométert is jelent egy ellátásra szoruló beteggel? 

Előfordul, hogy 150-200 kilométert megyünk, mire olyan kórházat találunk, ahol még van hely és ellátókapacitás.

Tehát amikor arról szólnak a hírek, hogy  egyre többet kell várni a mentőre, az nem azért van, mert kevés a mentős?

Ha több lenne, akkor sem tudnánk hová vinni a betegeket.

Pénteken azt is lehetett hallani, hogy míg a WHO 15 százalékos átlagfertőzöttségről beszél az egészségügyi dolgozók esetében, nálunk ez a szám csupán 3 százalék. Ez azt sugallja, hogy a magyar orvosok és ápolók az európai átlagnál nagyobb biztonságban vannak.

Az ellátás nem számtani, hanem szakmai kérdés. A három százalékos arány, amit büszkén emleget a tiszti főorvos asszony, rendkívül bizonytalan és átmeneti állapot: látom, hogy a kollégák közül egyre többen betegszenek meg, vagy a közvetlen környezetükben betegszik meg valaki, ami az egészségügyi dolgozóra karanténkötelezettséget ró. Lehet, hogy két hét múlva az lesz nálunk is, mint Belgiumban, hogy akár Covid-fertőzöttként is be kell menni dolgozni, ha az ember épp nincs rosszul. De itt még szerencsére nem tartunk, bár már lazítottak az eljárásrenden. Viszont ha hihetünk a hivatalosan közzétett adatoknak, és miért ne hihetnénk, akkor a lélegeztetőgépen levő betegek száma négy hét múlva a tízszeresére emelkedik. És ezt nem én mondom, hanem például a Kossuth Rádió.

A miniszterelnök ugyanott azt is mondta, hogy a lélegeztetőgépek számában világelsők vagyunk. 

Csakhogy nincs elegendő szakszemélyzet, márpedig nagyon nem mindegy, ki és hogyan nyúl egy ilyen készülékhez. A gépi lélegeztetés külön szakma, a lélegeztetőgépek avatatlan kezekben ölni is tudnak. Ráadásul azt a betegséget, amivel szemben állunk, a mai napig sem ismerjük igazán – most tanuljuk a sajátosságait, a lefolyását. Közösen tanulunk, a saját bőrünkön és a betegeink bőrén. Ez azt jelenti, hogy még a szakavatott aneszteziológus is komoly kérdésekkel, dilemmákkal néz szembe, és nem azért, mert nem tud lélegeztetni, hanem azért, mert a betegség, amit le kéne győznünk, nemrég még nem is létezett.

Orbán Viktor a járványügyi intézkedések sorában említette az orvosok fizetésemelését. Ezt az ön által vezetett kamarának nem sikerült elérnie.

Itt azért összecsúsznak dolgok. A megállapodás, amit most törvénnyel ratifikálnak, aláírásra készen volt már egy évvel ezelőtt, és a tervezetnek azt a részét, ami a bérek mértékét illeti, a kamara korábbi elnöksége közel tízéves munkával küzdötte ki.

További részletek a cikkben.