A magán- és a közellátás szétválasztása aligha jelenthet mást, minthogy lesz, amiért fizetnünk kell majd
Bár a Fidesz még a tavaszi választási kampányban is azzal riogatott, hogy az MSZP-Párbeszéd-összeborulás kormányra kerülése esetén fizetőssé tenné az egészségügyet, a Kásler Miklós humánminiszter által nemrégiben beharangozott átalakítás lényegét tekintve aligha jelenthet mást, mint hogy egyes (vélhetően emelt színvonalú, más hozzáférésű) szolgáltatásokért bizony a zsebünkbe kell majd nyúlnunk - írja a Magyar Hang.
Ha a politikai kommunikáció álságos is, becsapni nem érdemes magunkat: az ellátást hiába finanszírozza a társadalombiztosítás, sok esetben meg kell vásárolnunk kezelőorvosunk szakértelmét és a nővérek kedvességét is, mégpedig hálapénzzel. A fő kérdés tehát inkább az, hogy sikerül-e olyan, részben fizetős – többszintű biztosítási – rendszert bevezetni, illetve sikerül-e úgy szétválasztani a szolgáltatásokat, hogy azzal egyszersmind megszűnjön a pénzzel teli borítékok világa is. A kísérletek eddig vagy a politikai színtéren véreztek el (vizitdíj), vagy az orvosbárók uralta hierarchikus rendszeren nem lehetett keresztül verekedni semmit (Semmelweis-program). Ez utóbbi erejét jelzi az is, hogy a 2010 óta regnáló Orbán-kormányok az óriási társadalmi felhatalmazás ellenére sem mertek vagy tudtak érdemben fellépni a hálapénzrendszer ellen.
Igaz, annyit azért változott a helyzet, hogy a magán egészségügyi piacon is megjelentek a NER-lovagok érdekeltségei. Kásler bejelentése kapcsán megpróbáltuk kideríteni, milyen elképzelések mentén alakulhat a legújabb egészségügyi reform, ám érdemi részletet nem tudtunk meg. Ennek két oka lehet: vagy nincs még terv, csak bejelentés; vagy teljes a hírzárlat, és a széles körű szakma kihagyásával készül a program. A két lehetőség nem zárja ki egymást, hiszen ágazati hírek szerint Nagy Anikó egészségügyi államtitkárnak épp azért kellett távoznia, mert a kormány elé terjesztett elképzelések nem nyerték el Orbán Viktor kormányfő tetszését. Ezért most új programot kell összedobni a területért felelős Emberi Erőforrások Minisztériumában. Mivel azonban a magán(fizetős) és közösségi egészségügy (tb-finanszírozott) szétválasztása több évtizedes terv, így szakértők segítségével igyekszünk felvázolni a lehetséges célokat.
Rékassy Balázs szerint alapvetően jó hír, hogy végre a politika ingerküszöbét is elérte a magán- és az állami szektor szétválasztásának szándéka. Az egészségügyi közgazdász ugyanakkor nem túl optimista, hiszen a kormányváltás óta számos elképzelés látott napvilágot, de szinte semmi nem valósult meg belőlük. – Még mindig alapvető probléma az alulfinanszírozottság, hiszen míg nálunk a GDP öt százaléknak megfelelő összeg megy közegészségügyre, addig a környező országban 7, Nyugat-Európában pedig 8 százalékot költenek. De legalább ekkora szükség lenne szemléletváltásra – fogalmazott a szakértő.
Rékassy több motivációt is sejt a kormány mostani elhatározása mögött. A negatív forgatókönyv, hogy csak látszatmegoldásokra futja, de marad a mostani káosz. Ezt a lehetőséget erősíti, hogy a magánegészségügyben is megjelentek a NER-közeli cégek. Nekik a pocsék minőségű állami szolgáltatás fennmaradása teremtene piacot. Eggyel jobb eset, ha mindez kiegészülhet a magán biztosítók felfuttatásával, amelynek ugyanakkor pozitív hozadéka lenne, hogy nevesíteni kellene az alapellátásba tartozó szolgáltatásokat. Pozitív forgatókönyvnek azt a nem túl valószínű lehetőséget nevezte, amikor nem csak politikai, hanem szakmapolitikai szempontból is átgondolt reformprogramot hoznának tető alá.
További részletek a cikkben.