„Egészségügyisnek lenni menő!”

Az egészségügyi dolgozók fontosságára és megbecsülésére hívja fel a figyelmet az a fotósorozat, amely a Semmelweis Egyetem jelenlegi hallgatóiból és már végzett egészségügyi dolgozókból álló csapatról készült Egészségügyisnek lenni menő! címen. Minden egészségügyi dolgozó fontos szerepet tölt be a betegek ellátásában, bármely szakma hiánya negatívan befolyásolná, sőt korlátozná a betegellátás hatékonyságát. A projekt résztvevőit hivatástudatuk sodorta az adott területre és mindannyian rendkívül fontosnak tartják, hogy az egészségügyi dolgozók számíthassanak egymásra és tiszteljék egymást, végzettségüktől függetlenül. A Glamour cikksorozatában őket mutatja be.

Ismerd meg Keszthelyi Ágoston mentőtiszt hallgatót és orvostanhallgatót!

Jómagam 6 éve barátkoztam meg az egészségüggyel amikor az 50 óra önkénteskedés kapcsán elkezdtem szekundálni egy alapítványi mentőgépkocsin. A mentőzés és a betegellátás onnantól kezdve az életem részévé vált. Alapítványi mentőszolgálatok kötelékeiben dolgoztam éveken keresztül; mentőorvosi kocsin, mentőgépkocsin, rohamkocsin valamint rendezvényeken és forgatásokon is. Az előttem álló út így egyértelmű volt, hogy az egészségügyben fog folytatódni. Elvégeztem két évet a Semmelweis Egyetem mentőtiszt szakirányán, ezután kicsit nagyobb fába vágtam a fejszémet és tanulmányaimat az Általános Orvostudományi Karon folytattam, ám az iskola mellett sem hagytam abba a mentőzést.

A covid alatt a tesztelésben és betegellátásban is kivettem a részem, ám rá kellett jönnünk egy kedves kollégámmal, hogy a betegmennyiség, amely nagy mértékben leterheli a rendszert egyszerűen végtelen. Létrehoztuk ezért a Szent Balázs Egészségügyi Segítő Egyesületet, ami pusztán adományokból és apró támogatásokból tartja fenn magát. A mentőn dolgozó bajtársak önkéntesek, akik a szabadidejüket áldozzák a betegekért és azért, hogy segítsenek. A mentőszolgálat ünnepnapokon (és még plusz napokon, amennyi a támogatásokból kijön) segít az Országos Mentőszolgálatnak.

Amennyi szabadidőm van az orvosi egyetem mellett én is ezen az autón dolgozom. A betegeink nagy része covidos és oltatlan volt a kezdeti időszakban így a betegellátások elhúzódóak és nehézkesek voltak, ám az idő előrehaladtával ahogy az emberek rájöttek az oltás jelentőségére, ez a szám fokozatosan elkezdett csökkeni.

A tanulmányaim befejezte után is a mentőszolgálat kötelékeiben képzelem a jövőmet és remélem, hogy az addig vezető úton is tudok valami olyat adni a társadalomnak, ami lehet, hogy nem nagy dolog, ám hiszem, hogy apró változtatásokkal is szebbé és könnyebbé lehet tenni a betegellátást és az emberek életét.

További részletek a cikkben.

fotó: Glamour/Mankovics Dávid