Mivel Kínában működik az állami tüdőszűrőprogram - CT-vel is -, a betegségeket is korábban diagnosztizálják, mint nálunk.
Van más különbség is a két ország egészségügye között, erről beszélt a kisalfold.hu portáljának a Sanghajból hazatért győri orvos, dr. Zsoldos Péter.
A világ vezető mellkassebészei vettek részt azon a kéthetes sanghaji kurzuson, amelyen egy új műtéti technikát mutattak be. A többek között a tüdőrákos betegeknél alkalmazott módszert egy spanyol professzor (Diego Gonzales Rivas) viszi végig a világban, legutóbb egy kínai kórházban tartott bemutatót. Ezen vett részt a győri Petz-kórházban dolgozó dr. Zsoldos Péter mellkassebész, akit arról kérdeztünk, amit az ottani egészségügyben látott.
A sanghaji kórház tüdőbetegségekre specializálódott; háromszáz ágyon évente több mint tízezer, műtétre váró beteget fogadnak. A tizenkét műtőben naponta 40–50 operációt végeznek el, gyakorlatilag folyamatosan dolgoznak. Nincsenek délutáni üres műtők. A nagyságrendet úgy is lehet érzékeltetni, ha a magyarországi számokhoz hasonlítjuk: nálunk évi 7–8 ezer mellkasműtétet jegyez az OEP-statisztika, náluk ez abban az egy kórházban több mint tízezer.
Ötvenegy orvos dolgozik, orvoshiányról nem beszélhetünk, mert mindig van utánpótlás. A bérek esetében a fiatal orvosok fizetése mérhető még a magyar viszonyokhoz. A középkategóriát elérő kínai doktorok bére már jóval veri a magyar kollégáét. A kínai sztárorvosok sokat dolgoznak, a fizetésük pedig az ottani felső tízezerbe sorolja őket. Kínában a szakmának is nagy tisztelete van, orvossal szemben senki nem emeli fel a hangját. Külföldi orvos csak olyan kórházban dolgozik, amely nyugati betegeket fogad, a sanghaji tüdőklinikán csak kínai pácienseket kezelnek.
Az egészségbiztosítás teljesen más alapokon működik, mint a miénk. Akinél a kötelező szűrőprogramon például tüdőrákot diagnosztizálnak, azt természetesen megműtik. De az operáció árát, a 4–6 ezer eurót (1,2–1,8 millió forintot) a családnak kell összegyűjtenie. Zsoldos doktor azt mondja, kint nem kérdezik, hogyan csinálják, mert megoldják az érintettek.
Az infrastrukturális viszonyok – magyarán a kórház, a kórtermek felszereltsége – nem nagyon különböznek a magyar átlagtól. Az fontos tény, hogy a már említett szűrőprogram jobb túlélési statisztikát eredményezhet. A kisebb vágással járó műtéti technika pedig gyorsabb rehabilitációt. Kína egyelőre nem dugja el azokat a fejlesztéseket, amelyeket az egészségügyben is bevezetett, s egyben üzeni a világnak, hogy már régen nem igaz az a tétel, hogy ők ellopják a nyugati technológiákat.