Egy szívsebész magántörténete

Dac, harag, hiúság - sorra megfordulnak hasonlóak az ember fejében, ha az utóbbi időben szóba kerül a világhírű professzor neve. Papp Lajos világhírű professzor azt állítja, sem dac, sem harag, sem hiúság, egyikről sincs szó. Magyarázatképpen elmesélte szakmai élettörténetét.

Papp Lajos jó szívsebész szeretett volna lenni, s ezért a gyógyításnak és a kutatásnak mindig azonos hangsúlyt adott. „A tudomány már régen elszakadt ettől a szellemiségtől, a kutatást is jórészt gazdasági érdekek szabják meg". Véleménye ma sem változott, sőt még élesebben fogalmaz, amikor azt mondja: a nyugati orvoslás zsákutcába jutott, mert a kémiai gyógyítás többet árt, mint használ. Egyenesen gonosztettnek nevezi, ha a beteg embert fölöslegesen terhelik gyógyszerrel az orvosok. Az ő gyógyítói attitűdje már a kezdetekkor is más volt, s ebben támogatókra talált néhány idős, „szinte a kezével is gondolkodó" sebészben.

Papp Lajos 1977-ben lépett be a városmajori Szív- és Érsebészeti Klinika kapuján, s 1991-ig dolgozott az intézményben. Különleges és nagy tudású Juhász Nagy Sándor professzor dolgozott ott, aki a keringési élettan szakavatottja volt és 1977-ben érkezett haza az Egyesült Államokból. Magyarországon már 1977-ben, a nyugati országokkal szinte egy időben, végrehajtották az első koszorúérműtétet. Az igazgató, Szabó Zoltán a hetvenes évek végén kinyitotta az intézmény kapuját, orvosai külföldi tanulmányútra mehettek, s tapasztalataikat itthon kamatoztathatták.

Sok tehetséges fiatal orvos dolgozik akkor a Városmajorban. A Városmajor valóságos iskolát teremt, 1977-ben már száz nyitott szívműtétet végeznek a klinikán. Azt, hogy száz műtétből legalább tíznek meg kell halnia, mert ez a szívsebészet kockázata, hamarosan kiderült, hogy valami nem stimmel. Papp Lajos arra gyanakodott, hogy a hibát ők követték el, ezért az okokat mielőbb ki akarta deríteni.

Egy emlékezetes esemény váltotta ki benne azt a kutatási kényszert, amely attól kezdve mindvégig jellemezte őt. Saját kísérletezésbe kezdett, és 1980 májusában - amikor kutatási eredményeit a gyakorlatban is alkalmazta - a korábbi tizenhárom-húsz százalékos halálozás három százalékra csökkent.

Mint Papp Lajos mondja: nevetségesen egyszerű összefüggést ismert föl. A műtétek alatt a testet huszonöt, a szívet három-négy fokra hűtötték úgy, hogy a koszorúérbe hideg káliumoldatot fecskendeztek. A műtéti beavatkozás végeztével megkezdődött a fölmelegítés, és amikor a szív elérte a harminchét fokot, leállították a szív-tüdő gépet. Kiderült: ezzel követték el a sokszor végzetes hibát.