Egy teljes élet – portréinterjú dr. Varga Péter Pállal

Hat évesen már kenyérkereső volt, amikor a barátaival fabrikált kiskocsival szállította a Lehet-téri piacról a fizetőképes vásárlók cekkereit. Kisgyerekként a nagymama gondoskodott róla tisztességes szegénységben, aztán az élet úgy hozta, hogy Magyarország legelismertebb gerincsebésze lett. Varga Péter Pál, a gerincdaganatok „hazai pápája” a szabadalmaival komoly sikereket ért el a nemzetközi orvosi világban, amellyel megalapozta az anyagi biztonságát és függetlenségét. Két évvel ezelőtt, hetvenéves korában befejezte aktív orvosi pályafutását és azóta a gyógyászatban is használható levendulaolajokkal és egy közösség kulturális projekttel foglalkozik. A Magyar Orvosi Kamara lapjában megjelent interjút a mok.hu adta közre.

2021-ben végül is úgy döntött, hogy befejezi az aktív orvosi pályafutását és a bejelentése meglepetést keltett. Miért döntött így?

Nem üzleti vállalkozásként kezeltem az egészségügyet és az orvoslást. Azért lettem vállalkozó, azért lett saját kórházam, mert erre a rendszer rákényszerített. Meg kellett teremtenem a saját platformomat, ahol azt csinálhattam szakmailag, amit akartam. S miután a szabadalmaimból jelentős összeg halmozódott fel, 1994-ben úgy döntöttem, hogy saját forrásból valósítom meg a saját korházamat. Először műszereket, ágyakat, a gyógyításhoz szükséges eszközöket vettem, majd egy idő után rájöttem, hogy az Ortopédiai Klinika Gerincgyógyászati Rehabilitációs Osztályán (a Királyhágó úton, akkor már Országos Gerincgyógyászati Központként) már minden az enyém, egyfajta "funkcionális privatizációt" kezdeményeztem. Amikor a magánérdeklődés – először külföldről – beindult, létrehoztam még kardiológiát, ortopédiát és még sok minden mást és ebből született meg 2001-ben a Budai Egészségközpont. Sikeres és eredményes üzleti vállalkozás lett, de húsz év után úgy döntöttem, hogy hetvenéves koromban eladom a céget és egyúttal befejezem az aktív orvosi pályafutásomat. Ebben szerepet játszott, hogy egyik gyermekem sem lett orvos – művészettörténész viszont van köztük – és egyikük sem akart ebben az utódom lenni. De a döntő érv egyértelműen feleségem ilyen irányú kívánsága volt.

A gyógyászatot azonban nem hagytam el: a sebészet helyét az illóolajok tanulmányozása vette át. 2010 óta foglalkoztatott a levendulaolajok hasznosítása a gyógyászatban. Somogy megyében megvettem egy régi, felújításra szoruló kúriát a hozzá kapcsolódó birtokkal, ahol 2018 óta, két hektáron levendulát termesztünk, amelyhez egy tudományosan felépített gyártási struktúra – többek között saját lepárló – társul. A levendulaolaj kinyerésének kérdései mellett az olaj orvosi hatásainak vizsgálatával foglalkozom. (Időközben az egyik lányom ráállt a levendulából készülő kozmetikumok gyártására.) Közben felújítottuk a kúriát, és egy családi bázist építettünk ki, ahol mindannyian – hat gyerek, hat unoka – a barátaikkal együtt elférünk és jól is érezzük magunkat.

S mivel a Somogyból elszármazott festőket – Rippl Rónai József, Vaszari János , Márffy Ödön, Iványi-Grünvald Béla – amúgy is nagyon szerettem, az önkormányzattól 25 évre bérbe vettem Kunffy Lajos földbirtokos és festőművész Somogytúron lévő, elhanyagolt emlékmúzeumát, akinek az élettörténete és művészete is megérdemli, hogy sokkal szélesebb körben ismertté váljon. Nagy kultúrájú, széles ismeretséggel rendelkező ember volt, aki húsz évig élt külföldön, többnyire Párizsban; a birtokon pedig szoros kapcsolata volt a zsellérjeivel, akiknek a leszármazottjai ma is ott élnek. Leginkább ez inspirált arra, hogy családi finanszírozással belevágjak ebbe a projektbe.