Egyre kevesebbet kapunk a tb-ért a kórházban

Hiába fizetünk tb-t, az már rég nem elég a normális egészségügyi ellátás fedezéséhez. Az egészségügyi kiadások egyharmadát ma már a lakosság maga fizeti meg. Most fölmerült, hogy ezt a pénzt egy kötelező állami kiegészítő egészségbiztosítással legálisan is be lehetne csatornázni az egészségügybe, hogy gyorsabb és jobb körülmények között gyógyulhassunk - írja az index.hu.

Mit kapunk ma a pénzünkért az egészségügyben? Aki dolgozik, és levonják a béréből az egészségbiztosítási járulékot, aki helyett az állam fizeti meg ezt, és aki maga fizeti be, az Magyarországon - elvileg - térítésmentes orvosi ellátásra jogosult. Ha beteg lesz, elmehet orvoshoz, szakrendelőbe, ha súlyosabb a helyzet, befeküdhet egy kórházba. Ez a lehetőség ma is adott, de amit a befizetett járulékért kapunk, az egyre kevesebb.

A vizsgálatokat elvégzik, csak nem azonnal, heteket kell várni egy ultrahangra. Néhány vizsgálat már nem is érhető el az állami egészségügyben, mert az azzal foglalkozó orvosok mind a magánszektorba vándoroltak. A nem életmentő műtéteket is végrehajtják, csak nem azonnal: itt is hónapokat vagy éppen éveket kell várni. Mindezt jobb vagy rosszabb állapotú egészségügyi intézményekben teszik, nagyok a különbségek vidék és főváros között - a vidék javára. A kórházakban adott nevetséges kosztról külön blogok szólnak, a beteget a hozzátartozók élelmezik, ő maga viszi a pizsamát, a kézmosót és a vécépapírt. 

Hiába fizet tehát az ember tb-t, általában újra a pénztárcájába kell nyúlnia, ha gyógyulni akar. Sokan még a hálapénztől remélnek előnyöket, más inkább elmegy egy magánklinikára, ahol hamarabb megvan minden, jobbak a körülmények és még emberként is beszélnek vele. Budapesten már legalább harminc magánklinika működik, ahol az állami kórházak orvosai a közszférabeli óradíjaik sokszorosáért rendelnek. Ezeknek a magánklinikáknak emiatt fontos szerepük van az orvosok itthon tartásában.

Hazánkban az egészségügyi kiadások kétharmada származik állami forrásból, a maradék egyharmadot már mi magunk fizetjük ki. Becslések szerint hálapénzre 10-50 milliárd forintot adnak ki a magyarok egy évben, a magánklinikákon, magánrendelőkben pedig nagyságrendileg 300 milliárd forint fordul meg. Az utóbbi öt évben országosan mintegy kétmillió új páciens jelent meg a magánegészségügyben. Míg 2012-ben még csak a lakosság 37 százaléka, tavaly már a magyarok 57 százaléka vett igénybe valamilyen magánegészségügyi szolgáltatást. Az elmúlt években újabb és újabb beruházások indultak. A magas költségek miatt a magánszektor még jellemzően szakrendeléseket kínál, de Budapesten a Duna-parton már épül egy sokágyas magánkórház is.

Ugrik az adókedvezmény

A magánszektor fejlődését az elmúlt években jelentősen segítette a magán-egészségbiztosítások és az egészségpénztárak működése. Míg utóbbiak csak egyfajta előtakarékosságot jelentenek, amelyet adókedvezménnyel magánorvosnál lehet elkölteni, a munkáltatók a cafetéria keretében adókedvezménnyel köthettek kiegészítő egészségbiztosítást dolgozóiknak. Ők ennek köszönhetően privát rendelőkben kaphattak elvileg jobb és gyorsabb ellátást.

A 2019-es adócsomag tervezete azonban megszüntetné ezt a lehetőséget. Erre a lépésre most a szakmában is mindenki csak kapkodja a fejét. Különböző magyarázatok születtek arra, mi indokolhatja ezt a változtatást. 

- Le akarják tisztítani a mára teljesen átláthatatlanná vált cafetéria-szolgáltatásokat. A cél az, hogy ezt a pénzt inkább bérben adják oda a dolgozóknak.

- Egyesek szerint ez a lépés arra utal, hogy az állam ki akarja zárni a magánbiztosítókat, mert maga akar létrehozni valamilyen kötelező kiegészítő egészségbiztosítást.

- Egy bennfentes forrásunk szerint viszont a tervezett adóváltoztatás csak a magánegészségügyön belül zajló harc egyik fejleménye. Az adókedvezménynek köszönhetően ugyanis az egyik egészségügyi vállalkozás túl nagy bevételre tett szert, miközben nem mindig hozta a megfelelő színvonalat. Ez zavarhatta a Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó magánegészségügyi hálózatot, amely nem kiegészítő biztosítást, hanem csak foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást kínált a cégeknek.

Egy elszólás

Az ugyanakkor mindenkinek világos, hogy a magyar egészségügy már régóta fenntarthatatlan a társadalombiztosításból. Az új orvosi technológiák egyre drágábbak, túl sok a kórház, egyre több a hosszú kezelésre szoruló idős ember, miközben a befizetők száma egyre kevesebb. Információink szerint ezért a kormánypártok környékén is elindult a gondolkodás arról, milyen módon lehetne bevonni azokat a plusz forrásokat az egészségügybe, amit a lakosság már most is kifizet. 

A múlt héten tartották az Interdiszciplináris Magyar Egészségügy című szaklap XII. országos konferenciáját. Ezen előadást tartott az OEP utódja, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) főigazgató-helyettese. Kiss Zsolt előadásában arról beszélt, hogy a hazai biztosítási rendszer esetében már az ajtón kopogtat a kiegészítő biztosítások rendszere. A sajtóbeszámolók szerint utalt arra, hogy ezzel kapcsolatosan javaslatok is készültek a Pénzügyminisztériumnak a NEAK-nál. Fontos alapelv azonban, szögezte le, hogy ezeket a kiegészítő biztosításokat is az állam kezelné, mindenkinek elérhetőnek kell lenniük, mert nem alakulhat ki a tehetősek és a szegények biztosítási rendszere.

Kiss Zsolt hétfőn részben visszakozott: a Magyar Hírlapnak azt mondta, nincs napirenden a kormányzatban a kiegészítő biztosítások kérdése. A NEAK-nál folyamatosan készülnek tervezetek, de olyat nem mondott az előadásában, hogy a NEAK már be is nyújtotta volna a koncepcióját erről a Pénzügyminisztériumnak. 

További részletek a cikkben.