Egyszer a folyosón hagyott egy emberi lábat

Hogyan kerülhettek emberi maradványok egy pátyi családi ház udvarára? Egyáltalán: mi lesz a kórházakban azokkal a szervekkel, amiket kiszednek a betegekből vagy éppen a halottakból? Lehet-e állólámpát csináltatnunk a saját sípcsontunkból, ahogy azt egy fórumozó szerette volna? Mi kerül a temetőbe és mi azokba a szervládákba, amiket aztán szigorú szabályozás szerint meg kell semmisíteni, el kell égetni? Ezeknek a kérdéseknek járt utána az index.hu azután, hogy egy pátyi családi ház udvarán emberi maradványokat tárolt egy férfi.

Ahhoz, hogy megértsük, mi lehet a háttérben, és miért vihette haza a férfi a testrészeket, néhány dolgot érdemes tisztázni. Mi történhet az emberi testrészekkel, szervekkel egy egészségügyi intézményben? Kik férnek hozzá ilyen testrészekhez, és mi a dolguk vele? És pontosan mivel is foglalkozott Dénes?

Információink szerint boncsegédként dolgozott - írták. A boncsegéd a boncmester asszisztense. Nagyon leegyszerűsítve az egészségügyi intézményben dolgozó boncmester feladata, hogy az elhunytat előkészítse boncolásra, a halott emberből a szerveket kivegye, visszategye – tehát nagy hozzáértést igénylő, bár alapvetően gyakorlati, technikai feladatot lát el. A boncmester végzettséget OKJ-s képzésen lehet megszerezni, ehhez a munkához tartozhat az is, hogy az elhunytak kegyeleti előkészítését elvégezze a temetés előtt.

Ő egy orvossal dolgozik együtt: az elhunytak vizsgálatát szakorvos, patológus végzi és dokumentálja, a boncmester munkáját is felügyeli. A betegekből vagy természetes halállal elhunytakból kivett, eltávolított szerveket, testrészeket is patológusok vizsgálják meg (nem természetes, így pl. erőszakos halál esetén igazságügyi orvosszakértő).

A patológus és a boncmester tehát nem ugyanaz. A patológus – kórboncnok, kórszövettanász – orvosi diplomával, majd 5 éves képzést követően megszerzett szakvizsgával rendelkező, a diagnosztikában megkerülhetetlen szakember. Az ő feladata felderíteni a betegséget. A patológusok nemcsak elhunyt ember részeivel foglalkoznak, hanem élőkkel is, élő emberek szöveteit vizsgálgatják mikroszkópokkal. Ha valakitől szövetmintát vesznek, hogy megállapítsák a betegségét, a mintát a patológusok vizsgálják meg. Ugyanígy egy érelzáródás miatt amputált láb is a patológiára kerül.

Valójában egy-két kivételtől (például mandulaműtét után a mandula, vesekő) eltekintve minden olyan emberi szövet vagy testrész, amit egy egészségügyi intézményben egy emberből kivesznek, az a patológiára kerül. Ez kötelező eljárás, ilyenkor, ha egy nagyobb szerv vagy testrész kerül a patológiára, a patológus kivág belőle egy kis szövetet, hogy azt szövettanilag is megvizsgálhassa. Megesik persze, hogy egy nagyobb testrészből (például egy lábból) a mérete miatt a patológus a boncteremben vesz mintát. Továbbiak a cikkben