Egyszerre van jelen a nyomor és a világszínvonal

A magyar egészségügy egy ijesztő és kiszámíthatatlan labirintus a betegeknek, akiket egy most megjelenő könyv próbál kézen fogni. A szerző szerint a fizetős állami egészségügy szemléletformáló lenne, de a rendszer átalakítását az alapellátásnál kellene kezdeni. Nem véletlen, hogy ennyire felfutott a magánegészségügy, de ahhoz, hogy mindenkinek jó legyen, az államit is gatyába kell rázni – mondta a 24.hu-nak Kovácsy Zsombor, egészségügyi szakjogász.

Miért pont most gondolta úgy, hogy kézen fogja a betegeket és elkalauzolja őket a magyar egészségügy útvesztőjében?

Szakkönyveket már írtam, és az egészségügyi jogban sokrétűen szerepet vállaltam a betegek támogatásában, és abban, hogy segítsem őket átlátni a rendszert a betegjogok érvényesítésével. Úgy gondoltam, hogy képes lehetek arra, hogy laikusok számára is útmutatást adjak, hogyan viszonyuljanak az egészségügyhöz. Ez nem egy klasszikus kézikönyv, nem didaktikusan mutatja be a rendszert és ad válaszokat a lehetséges problémákra, hanem történetekkel, példákkal, rajzokkal, sőt mobileszközről nézhető videoanyagokkal könnyedebb stílusban kalauzol gyakori helyzeteken át: például hogy miért kell néha sokat várni az ellátásra, „lecserélhetjük”-e az orvosunkat vagy mit tegyünk, ha gorombán bánnak velünk. Ez egy iránytű, aminek használatához azért kell a saját rátermettségünk is.

Ön szerint mit érez a beteg, aki beteszi a lábát az egészségügy labirintusába?

Ma az egészségügyünk sok mindenre képes, egyszerre van jelen benne a szükségkórházak nyomora és a világszínvonal. Világszenzáció, hogy magyar orvosok sziámi ikreket választanak szét Bangladesben, közben a magyar betegek bolyonganak, és  fogalmuk sincs, hogy mit csináljanak. Egy gigantikus, vastag falú labirintus az egészségügy, amit kétségekkel teli emberek közelítenek meg. Ijesztő, ismeretlen és kiszámíthatatlan világ, ingoványos talaj, egy mocsár, és ebben benne van az az uram-bátyám mutyivilág is, ami annyira jellemzi az rendszert.

De az egészségügy fala nem most lett áttörhetetlen.

Mindig is ez volt a helyzet, valamit talán javult az évek-évtizedek során. A ma már elvárható betegbarát egészségügy és a tényhelyzet között óriásira nyílt az olló, még akkor is, ha bizonyos területeken van előrelépés.

Például hol? 

Az  1997-es egészségügyi törvény egy akkor világszínvonalú betegjogi kódexet is bevezetett. A várólisták nyilvánossága is egy nagyon komoly előrelépés. 2007 óta mindenki megnézheti a saját pozícióját, tudhatja, hogy mikorra tervezik az ellátását, két hónapot vagy két évet kell várnia rá. Össze lehet hasonlítani az intézményeket is.

Mégis a várólistákat tartják a legnagyobb problémának az emberek.

Angliában és az Egyesült Államokban is vannak várólisták.Vannak a magyar egészségügynek olyan problémái, amik nem a magyar egészségügy sajátos gondjai, hanem vagy a társadalom habitusából, vagy a közállapotaink jellegéből adódnak. Például a türelmetlenség a betegek és az orvosok részéről az utakon is megfigyelhető. Az egészségügy nem egy zárvány, nem független az össztársadalmi állapotokról. De vannak olyan jelenségek is, amelyek általában az egészségügyre jellemzőek szerte a világban. Az például, hogy meghalnak betegek a kórházban, a sajtóban néha szenzációként jelenik meg. Persze lehet ennek oka az, hogy rossz az ellátás, de lehet az is, hogy az illetőn nem lehet segíteni. Mindezek mellett sajnos vannak kifejezetten a mi egészségügyünkre jellemző gondok, mint a széttöredezettség és a hatalmas színvonalbeli különbségek.

További részletek a cikkben.

Kovácsy Zsombor könyve, a Beutaló – Iránytű a magyar egészségügy labirintusához szeptember 6-án jelenik meg az Athenaeum Kiadó gondozásában.