Eléggé megmerevedett koncepció él Semmelweis Ignácról

Filmet szeretett volna készíteni Gárdos Péter Semmelweis Ignácról, de a filmbizottság a kezdeti biztatás után valamiért elkaszálta a forgatókönyvét, és egy hirtelen feltűnt másikat – Lajos Tamás és Koltai Lajos tervét – ítélt támogatásra méltónak. Az anyák megmentőjének történetét utóbbiak vitték tehát filmre, Gárdos viszont átdolgozta regénnyé a saját változatát. Hogy halt meg a legendás orvos? Érdemes-e zseninek lenni Magyarországon? Hogyan válik az orvos gyerekkori barátjából a legnagyobb ellensége? - veti fel a Gárdos Péterrel készített interjújában a hvg.hu. 

G. P.: A magyar közéletben van egy eléggé megmerevedett koncepció Semmelweis Ignáccal kapcsolatban, így készült film róla a 30-as, majd az 50-es években, és vannak regények, tanulmányok is. Ezek lényege, hogy létezett itt egy ember, aki felfedezett valamit, ez a felfedezés fantasztikus, de a világ nem ismeri el, és később ő ugyanúgy vérmérgezésben hal meg, mint azok az anyák, akiket az ő felfedezése megmentett vagy megmentett volna.

hvg.hu: Hogy a filmet elkaszálták, és egy másik filmet választottak, abban nem lehet egy olyan is, hogy a nemzeti hősünkről ne mutassuk ki, volt egy másik oldala is? Széchenyiről sem szeretjük mondani, hogy öngyilkos lett, vagy Dobó Istvánról, hogy öregkorában nem épp tisztességesen gazdálkodott.

G. P.: Lehet, de nem tudhatom, Az az egy nyomom, az az egy mondatom van információként, hogy más koncepciót képzelnek el. Én abban hiszek, hogy ezt a történetet csak komplexen érdemes megcsinálni. Azt a képet, ami ma a hivatalos kép, azt nem érdemes forszírozni. Egyrészt azért, mert abból létezik már filmes és regény változat is, másrészt pedig nem is túlságosan korszerű.

hvg.hu: Bántja, hogy nem film készült, hanem regény a történetéből?

G. P.: Nem. Elfogadom a játékszabályokat, ha ilyenek a játékszabályok, akkor ilyenek, nem tudok ezzel mit kezdeni. Nem érdemes ebbe belehalni. Másrészt pedig, és ezt nagyon optimistán mondom, én a regény megírásával letettem ezt a hátizsákot egy bizonyos pontra, és nagyon remélem, hogy lesz belőle amerikai, angol vagy egyéb változat. Elképzelhetőnek tartom, hogy ebből a könyvből fogok még filmet csinálni, ha nem magyar pénzből, akkor majd másmilyen pénzből. Nagyon is fontosnak tartom, hogy készüljön el egyszer egy olyan film, amelyik az előbb felvázolt alapállásból mondja el Semmelweis történetet.

hvg.hu: Ezek szerint a most készülő Koltai-film nem ilyen lesz.

G. P.: Ki tudja, még nem láttuk, fogalmam sincs. Annyit tudok, hogy ők a bécsi évekre fókuszálnak

hvg.hu: A kötete eleje nagyjából megegyezik a közmegegyezéses történettel, csak a vége nem.

G. P.: Ennél szerintem sokkal bonyolultabb a sztori, benne van az egész akkori magyar orvostársadalom, benne van Semmelweis családja is. Ez azonban valahogy mindig kimaradt, pedig szerintem ezek az elemek nagyon is fontosak. A felfedezését – hogy klóros vízben meg kell mosnia az orvosoknak, ápolóknak a kezüket, és attól tökéletesen megszűnik a gyermekágyi láz – több mint 15 évig nem publikálja semmilyen írott formában (állítólag diszgráfiás volt), arról csak a bécsi közkórházban tudnak néhányan, aztán később, mikor hazajön, akkor a budapesti Rókus kórházban. Tudományosan nem tudták akkor még bizonyítani a felfedezését, csak sokkal később, amikor Pasteur felfedezi a baktérium és a bakteriális fertőzés mibenlétét. Semmelweis pusztán a gyakorlati tapasztalat útján és statisztikákat elemezve jutott bizonyos törvényszerűségekre.

További részletek a hvg.hu cikkében.