A hozzáférhetőség mellett beszélni kell a finanszírozásról és a minőségről is.
Robotsebészek, beépített nanodiagnosztika, implantátumok... Megszüntethetők-e a társadalomban ma tapasztalt egyenlőtlenségek vagy a technika fejlődésével még jobban kiéleződnek, mi az állam felelőssége mindebben és mi az egyes embereké? Hol tart ma az orvostudomány? Csató Gábor aneszteziológust, az OMSZ főigazgatóját, Dózsa Csaba egészségügyi közgazdászt, a Magyar Egészséggazdasági Társaság elnökét és Óváry Csaba neurológust, az OKII orvosigazgatóját kérdezték az M1 Időt kérek műsorában.
Óváry Csaba elmondta, bizonyos problémák megoldása valóban döntően technológiai kérdés, de azért sokkal összetettebb, mint ami egyetlen gyógyszerrel megoldható lenne. Vegyük például az onkológiai ellátást. Egy a közelmúltban megjelent esszé szerint rövid időn belül a daganatos betegségek gyógyítását a technológia meg fogja oldani, de nagyon nehéz lesz azt megszervezni, hogy ez minden rászoruló számára elérhető legyen. Másrészt ez a technológia nagyon összetett, hiszen idetartozik a diagnosztika a maga képalkotó eljárásaival szűrő- és laborvizsgálatokkal, idetartozik az is, hogy a megfelelő genetikai vizsgálatokkal ki lehessen választani a megfelelő betegcsoportokat, akik bizonyos terápiára a legjobban alkalmasak és az is, hogy ezeket az ellátásokat hogyan lehet a legjobban összerendezni, úgy, hogy a lehető legrövidebb időn belül a beteg végigmenjen ezeken az utakon. Ehhez elképesztő logisztika kell. És akkor a hozzáférhetőség mellett beszélni kell a finanszírozásról és a minőségről is.
A 70-es években az Egyesült Államokban havi száz dollárba került az átlagos gyógyszerellátás, ez ma havi tízezer dollárba kerül. Mit kapunk cserébe - két-háromszoros túlélést, ami fontos eredmény, de hozzá kell rendelni, hogy ehhez mennyivel több technológia kell, mennyivel több munka van mögötte és mennyi költséggel lehet ezt elérni - mondta el Óváry Csaba.
Miközben a tudomány fejlődése valóban elképesztő eredményeket hozott és évről évre fejlődik tovább, az állam szintjén önmagában óriási kihívás, hogy hogyan lehet „lekövetni" ezt a technológiai ugrást a finanszírozás oldaláról.
És az emberi oldaláról, hiszen az orvosoknak is bele kell tanulniuk ebbe a technológiai forradalomba, ami rengeteg idő és ezt az időt nyíiván a betegektől vesszük el. Több orvos is kell ahhoz, hogy követni tudjuk ezt a fejlődést, mivel a munkaidőnk egy részét a felkészüléssel kell töltenünk. A teljes beszélgetés meghallgatható itt