Élet-halál kérdés

Sose halok meg! Örökké élek, mert nem tudom elképzelni, hogy egyszer meghalok!" Érettségi táján lepett meg kijelentésével a racionális gondolkodásúnak ismert srác. Az idén esedékes jubileumi osztálytalálkozón biztosan terítékre kerül a téma. Már csak azért is, mert a második ikszhez közelítő és az ötödik ikszen túljutott ember nagyon mást gondol az életről és a halálról (is) – így kezdi jegyzetét a Délmagyarország Napilapban Újszászi Ilona.

Persze – folytatja írását a szerző – nem hiszem, hogy csupa huszonéves határoz arról, hogy miért ne legyen hospice osztály Szegeden. Az emberhez méltó halált az élet részének tekintők között persze mindig többen vannak az éltes korúak. Ám elég egyetlen látogatás bármely kórház „elfekvőnek" nevezett, amúgy „krónikus belgyógyászati osztályán" ahhoz, hogy életkortól függetlenül belátható legyen: a hazai egészségügy megoldatlan területe a hospice (is). A hospice, amelynek szómagyarázata annyira kevéssé ismert, hogy nem árt ismételni: „a súlyos betegségük végstádiumában lévő, elsősorban daganatos betegek humánus, összetett ellátását jelenti", több szakterület képviselője alkotta munkacsoport segítségével.

Félszáz szervezetet találni a neten közzétett hazai hospice-adatbázisban – világszerte 100 országban 8000 hospice működik. A hospice hazai szervezeteinek zöme alapítvány, feleannyi, de nagyjából azonos számú a „szolgálat", kft., bt., egyházi szervezet, ennél is kevesebb a listán szereplő kórház, illetve kórházi osztály. Csongrád megyét két szervezet képviseli, de egyik sem fekvőbeteg-intézménybeli hospice. E hiányzó, végső láncszem visszautal az egészre. Nem csupán az egészségügyet jellemző pénztelenségre, hanem az országon belüli régiós különbségekre (is).

Számokkal igazolható a dél-alföldiek hátrányos megkülönböztetése. Egészségügyi ellátásra egy dél-alföldi 10 százalékkal kevesebbet kap, mint a debreceni vagy a pécsi klinika vonzáskörzetében élő. Mindezt olyan körülmények közepette, hogy – az országban egyedülálló módon – a szegedi klinikákról 2007 óta nincs hova továbbküldeni a beteget. Itt egyaránt feladat a járó- és a fekvőbeteg-ellátás, illetve az anyatejgyűjtő állomás fönntartásától kezdve a hiányzó hospice kialakítása.

És akkor arról még egy szót sem ejtettünk, hogy a dél-alföldiek szociális helyzete és betegségstatisztikája is rosszabb, mint a nyugat-dunántúliaké vagy a közép-magyarországiaké. A különbségek ledolgozásához az első lépés az egészségügy itteni alulfinanszírozottságának megszüntetése, ami a politikusok, a döntéshozók felelőssége – régiónk lakói számára pedig élet-halál kérdés – így fejezi be jegyzetét Újszászi Ilona.