Életüket kockáztatják a sportriporterek

Pajor-Gyulai Lászlót, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnökét a borsonline.hu portálja arról kérdezte: mi lehet az oka annak, hogy az utóbbi években számos fiatal, középkorú sportriporter hunyt el olyan betegségben – rák vagy szívinfarktus –, amely a stresszel hozható összefüggésbe.

Mi is látjuk, hogy ez komoly probléma – kezdte Pajor-Gyulai –, a stressz sajnos mindennapi része az életünknek. Az egyik, ami miatt óriási feszültségben élünk, az az időbeosztás, hiszen hétvégén előfordul, hogy napi 10–12 órát dolgozunk, és sok munkahelyen nem szívesen adják ki az ezért járó szabadnapokat. Mivel rohanásban élünk, nem figyelünk oda a táplálkozásra, a legtöbb kollégának súlygondjai vannak. Maga a munka is stresszes, elég csak egy élő közvetítésre gondolni vagy egy olyan tudósításra, amellyel az utolsó sípszóig el kell készülni. És akkor még nem beszéltem a létbizonytalanságról, rengeteg kolléga került az utcára az utóbbi években, az ettől való félelem benne van azokban is, akiknek még van munkájuk.

Hajdú B. István szerencsés volt, a pénteki szívinfarktusa, amely focizás közben érte, nem volt végzetes. Kollégái azonban sajnos sokkal rosszabbul jártak, az utóbbi években Molnár Dániel rádióst, Sipos János tévést és Molnár Csabát, az nb1.hu munkatársát vitte el a szíve, Knézy Jenő és Gyulai István sportriporter, Imre Mátyás futballszakíró, Németh Ferenc sportfotós, Gonda László és Cserkovács Gábor egykori nemzeti sportos újságíró rákban hunyt el. Nemrég temettük el Molnár Csabát, és most Hajdú Pisti került életveszélybe, ideje lenne felébrednünkfelébrednünk – húzta alá az elnök, aki hozzátette azt is, szövetségünknek egy orvosi központ a partnere, ahol kedvezményesen elvégzik a vizsgálatokat, de sajnos kevesen élnek a lehetőséggel.