Élhető lesz a világ, de nem olyan, mint volt a vírus előtt

A magyar oltási stratégia következetlen, az adatok hiányosak, az előrejelzésekhez pedig kevés a teszt – mondja Balkányi László belgyógyász, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ korábbi osztályvezetője a Népszavának adott interjúban.

Mindenkit az foglalkoztat, miért ilyen rosszak a halálozási statisztikáink. Másodikok vagyunk a világban, pedig a fertőzöttségben még az első 30 országban sem vagyunk benne. Ön szerint milyen járványkezelési hibákat vétettünk?

Az biztos, hogy elégtelen volt a hullámok elején a tesztelés, az utánkövetés és izoláció, és késtek a második és harmadik hullámban a lezárási intézkedések, ezek szigora sem volt megfelelő összevetve mondjuk Csehországgal és Szlovákiával. A magas halálozásnak emellett oka a sok krónikus betegség, a szociális körülmények, de kérdéses az is, ha megbetegszünk, megfelelő-e az ellátás? Nem tudjuk, mert az adatokat a kormányzat gyakorlatilag titkossá tette. Ahogy korábban a kórházi fertőzéseknél, most sem tudjuk összevetni ezeket a nemzetközi eredményekkel, sokáig azt sem tudtuk, hogy a kórházakban hányan szorulnak intenzív kezelésre. Látjuk a rémisztő eredményt. Sejtjük, hogy egyre nehezebb megfelelő ellátáshoz jutni, egyre elviselhetetlenebb a kollégák terhelése, de adatok nélkül nem tudjuk megmondani, mi van a halálozási statisztika mögött.

Igazuk van, akik szerint több szűréssel meg lehetett volna akadályozni a helyzet súlyosbodását?

Tegyünk különbséget! A szűrés azt jelenti, hogy egy adott populáció egészét átvizsgáljuk és kiszűrjük belőle, aki fertőzött. A Merkely professzor által szervezett tavalyi szűrésen kívül - aminek ismeretlen okból elmaradt a tervezett következő két köre - csak nagy cégeknél és talán egyetemeken voltak. Más a tesztelés, ami a járványkontroll eszköze, de csak akkor hatásos, ha követi a kontaktkutatás és az izoláció. Ezek a lépések együtt képesek megállítani a járványt annak kezdeti szakaszában. Erre példa Tajvan vagy Új Zéland, ahol oltás nélkül kontrollálták a járványt. A WHO ökölszabálya szerint az az ország tudja ellenőrzése alatt tartani a járványt, ahol 5 százalék körüli a pozitív tesztek aránya. Mi most 20 százalék fölött vagyunk, pedig ma már volna teszt, reagens és labor, mégsem végzünk elegendő vizsgálatot és nem elég a kontakt kutató és az izoláló kapacitás sem. (...)

Ön szerint mi a magyar kormányzati stratégia?

Az oltási stratégia magában is következetlen és ráadásul folyamatosan változik is. Mintha valaki egymagában hallgatná a hozzá folyamodókat és egyszer így, máskor úgy döntene. Előkerültek jogos kérések, mint az atomerőmű dolgozóinak oltása, mások azonban – mint az olimpikonoké – megkérdőjelezhetők. Az egész végiggondolatlan és a megvalósításban sincs következetesség. Az is igaz, hogy nincs ideális stratégia, nekem orvosként a lehető legkevesebb halott és súlyos beteg fontos, egy gazdasági szakembernek az, hogy működjön a gazdaság. Normális országokban a szereplők leülnek egymással és kompromisszumra jutnak. Demokráciákban így csinálták. A svédeknél társadalmi egyetértés volt a járványkezelésről, de nem vált be, ötször-tízszer akkora halálozás lett, mint a környező országokban. Mégsem lett belőle világraszóló botrány, a politikusok, szakmai szervezetek és szakértők megvitatták és módosították az elképzeléseket. Nálunk valaki folyton módosít, de nem látni ki és miért. Továbbiak a cikkben