Órák alatt halnak meg huszonévesek

Már ma tesztelni kellene, hogy mennyi ideig ad védettséget egy vakcina – figyelmeztet Falus András Széchenyi-díjas immunológus, akadémikus a Népszavának adott interjúban.

Tavaly ősszel azt mondta, egy csomó meglepetést tartogat számunkra ez a vírus. Még mindig így van?

Persze, hisz folyton új változatok jönnek létre. Már tavaly május-júniusban legalább hat mutánsát írták le a spanyolok, molekuláris alapon leolvasták a genetikai állományát, és változatokat találtak, de azok nem voltak súlyosabbak az eredetinél. Ez a felfedezés nem kapcsolódott ahhoz a rossz élményhez, amit most érzünk a brit – és a többi variánsnál.

Igaz lehet, hogy akár 12 ezer változata létezik?

Szerintem sokkal több, de kezdjük az elejéről. Nem biztos, hogy a vuhani volt az első SARS-Cov-2 vírus, de kirobbanni a mostani tudásunk szerint 2019 végén Vuhanban tudott. Egy vírus nem élőlény, tehát nem osztódik, hanem megsokszorozza, másoltatja magát a megfertőzött sejttel. Úgy kell ezt elképzelni, mint amikor egy középkori szerzetes a sötét teremben másolta a kódexeket és közben vétett hibákat. Nem változtatta meg az egész értelmét, de a kis elírásokkal új változatokat hozott létre. Jobb így nevezni ennek a vírusnak is az egyes variánsait, mert a mutáns szó valamilyen szörnyet, torz lényt sugall, holott nem erről van szó. Gondoljon bele, mi, emberek is rendkívül sok genetikai elemünkben vagyunk eltérőek. Miért a vírusok ne lennének azok? (...)

Mi befolyásolja, hogy milyen az immunmemóriája valakinek, hogy reagál ezekre a vírusokra és a védőoltásokra?

Nagyok az eltérések. Legalább 40 olyan gén és génváltozat van az emberi örökítő anyagban, ami befolyásolja a fertőzést, de az oltás hatását is. Már a járvány elején is sokat beszéltünk a citokin viharról, arról a hiper akut gyulladásról, ami miatt a tüdőödéma kialakul. Ezt ezek a gének befolyásolják. Ám ott van a környezet hatása is, vagyis, hogy milyen más fertőzésen mentem át korábban, milyen a táplálkozásom, a mozgás, higiénia, a lelki állapot. Fontos, hogy hány évesek vagyunk, milyenek a körülményeink, milyen a múltunk. Ezek alapvetően meghatározták a fertőzés esélyét, ezt nevezzük epigenetikai hatásnak. Ebben is minden populációban van egy átlag, egy tól-ig határ, amin belül eltérések lehetnek a betegség kimenetelére vonatkozóan.

Mégis egy családban is van, aki beteg lesz, a vele élő másik ember meg nem. Miért?

Még egy dolgot meg kell említeni és ez a mikrobiom. A szervezetünk ugyanis egy ökoszisztéma, ami azt jelenti, hogy együtt élünk a testünkben szimbióta baktériumokkal és vírusokkal is. Vannak a mikróbák között „jófiúk” és „rosszfiúk”. A jók a szimbióták, ezek nem betegséget okoznak, hanem olyan feladatokat látnak el, amire szükségünk van. Ez egy győztes-győztes szituáció, mert mi meg tápanyaggal látjuk el őket. Ha megeszünk egy almát, annak a héjában cellulóz van, amit az emberi gyomor és bélenzimek nem tudnak lebontani, de az ott élő baktériumok megteszik nekünk ezt a szívességet. A rosszfiúkat patogéneknek nevezzük, ezek betegségeket okoznak. A jó és a rossz oldal között állandó belharc van, és egy betegség akkor alakul ki, ha a rosszfiúk felülkerekednek. Az pedig, hogy miként reagálunk egy védőoltásra, részben azt is jelzi, mennyire sikerült megsegítenünk a jófiúkat, milyen állapotban van az immunrendszerünk. Hosszabb távon nézve pedig a vakcina megtanítja a szervezetünket, hogy mostantól, amikor csak megjelenik ez a koronavírus, azonnal tegye tönkre, ne engedje elszaporodni. Ez a mechanizmus akkor működik, ha a jó és rossz baktériumok egyensúlyban vannak. Ha azonban a jófiúk eltűnnek vagy kevesen vannak, akkor a vírus felülkerekedik és megbetegszünk.