Elhízás: a derék-csípő-arány fontosabb mérő

Az elhízás egészségügyi kockázatainak felmérésére széles körben használt testtömegindex (BMI) nem igazán alkalmas a kockázatok felmérésére. Helyette inkább a derék-csípő arányt (WHR) kellene figyelembe venni az egészségügyi kockázatok értékelésénél – állítja egy nemzetközi kutatócsoport, amely vizsgálatai eredményeit a héten mutatta be Stockholmban egy diabétesz-konferencián. A derék-csípő arány biztosabban jelzi, ha valakinek az elhízás jelentősen megrövidítheti az életét, állítják a kutatók, írja a Qubit. 

A testtömegindexet úgy kapjuk, ha a kilogrammban mért súlyt elosztjuk a méterben mért magasság négyzetével. Az egészséges testtömegindex 18,5 és 25 közé esik, azok, akiknek 18,5-nél kisebb a testtömegindexe, kórosan soványnak, míg a 25-ös értéknél nagyobb testtömegindexet mutatókat túlsúlyosnak értékeli az orvostudomány. Azok, akiknek a BMI-je meghaladja a 35-öt, veszélyesen elhízottnak számítanak, ami az egészségükre is súlyos fenyegetést jelent. A túlsúly ugyanis nagymértékben növeli egyebek mellett a szív- és érrendszeri megbetegedések, a magas vérnyomás, valamint a cukorbetegség kialakulásának a kockázatát.  

Csakhogy a BMI semmit nem árul el arról, hol tárolódik el a felesleges zsírszövet a szervezetben. Márpedig a hasi zsír lényegesen nagyobb kockázatot jelent, mint a csípőn vagy a combokon raktározott felesleg. A hastájékon, különösen a zsigerek közt raktározott zsírszövetről ugyanis kiderült, hogy sokkal jobban veszélyezteti az egészséget, valójában az a legfőbb okozója a 2-es típusú cukorbetegségnek és a szívbetegségeknek. 

A kutatást végző orvosok azt javasolták, hogy a BMI helyett vagy mellett a WHR (is) szolgáljon az egészségügyi kiértékelések alapjául, mert úgy is lehet azonos, például a normál tartományba eső két ember testtömegindexe, hogy az egyikük WHR-je kóros, míg a másikuké a BMI-jéhez hasonlóan a normál tartományba esik.

További részletek a Qubit cikkében.