• nátha
    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

    • Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

      Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

Elhunyt Michael Bliss, a nagy leleplező

Lapszemle Forrás: mno.hu

felhőtlen öröm helyett belső viszálykodás követte az inzulinpótlás korszakalkotó felfedezését.

Hetvanhat éves korában meghalt Michael Bliss kanadai történész, aki főművében bemutatta, hogy az inzulin felfedezése nem épp úgy történt, ahogy korábban hitték. A kutató-író május 18-án, Torontóban halt meg – írja a New York Times cikke nyomán az mno.hu portálja.

1982-ben pedig kiadott, Az inzulin felfedezése című, jelentős munkában a hormont kutatta, ami a New York Times megfogalmazása szerint a cukorbetegséget konkrét halálos ítéletről kezelhető állapottá változtatta. Szinte megváltás volt az inzulin felfedezése, különösen a diabétesszel küzdő gyermekek számára – vallotta Bliss.

Az inzulint 1921-ben fedezte fel egy kutatócsoport a Torontói Egyetemen, de felhőtlen öröm helyett inkább belső viszálykodás követte a korszakalkotó eredményt. Különösen akkor erősödött ez fel, mikor két évvel később a Nobel-díjat a négy fő kutató közül csak ketten kapták meg. Bliss könyvéig az az elképzelés élt, hogy a felfedezés két tapasztalatlan kutató, Dr. Frederic Banting és Charles Best munkájának eredménye. A Nobelt viszont Banting mellett J. J. R. Macleod, az egyetem élettani intézetének vezetője kapta meg. A közvélemény úgy tartotta, utóbbi érdemtelenül jutott hozzá az elismeréshez, és valójában csak utazgatott, miközben Banting és Best a laborban dolgoztak. Bliss viszont korábban nem ismert dokumentumokra hivatkozva bizonyította, hogy a felfedezés csapatmunka volt, mindhármuk és még mások tevékenységének az eredménye.