felhőtlen öröm helyett belső viszálykodás követte az inzulinpótlás korszakalkotó felfedezését.
Hetvanhat éves korában meghalt Michael Bliss kanadai történész, aki főművében bemutatta, hogy az inzulin felfedezése nem épp úgy történt, ahogy korábban hitték. A kutató-író május 18-án, Torontóban halt meg – írja a New York Times cikke nyomán az mno.hu portálja.
1982-ben pedig kiadott, Az inzulin felfedezése című, jelentős munkában a hormont kutatta, ami a New York Times megfogalmazása szerint a cukorbetegséget konkrét halálos ítéletről kezelhető állapottá változtatta. Szinte megváltás volt az inzulin felfedezése, különösen a diabétesszel küzdő gyermekek számára – vallotta Bliss.
Az inzulint 1921-ben fedezte fel egy kutatócsoport a Torontói Egyetemen, de felhőtlen öröm helyett inkább belső viszálykodás követte a korszakalkotó eredményt. Különösen akkor erősödött ez fel, mikor két évvel később a Nobel-díjat a négy fő kutató közül csak ketten kapták meg. Bliss könyvéig az az elképzelés élt, hogy a felfedezés két tapasztalatlan kutató, Dr. Frederic Banting és Charles Best munkájának eredménye. A Nobelt viszont Banting mellett J. J. R. Macleod, az egyetem élettani intézetének vezetője kapta meg. A közvélemény úgy tartotta, utóbbi érdemtelenül jutott hozzá az elismeréshez, és valójában csak utazgatott, miközben Banting és Best a laborban dolgoztak. Bliss viszont korábban nem ismert dokumentumokra hivatkozva bizonyította, hogy a felfedezés csapatmunka volt, mindhármuk és még mások tevékenységének az eredménye.