Elintézték: a dolgozók egészségük megőrzésében se legyenek érdekeltek

Szó sincs arról azonban, hogy az érintett kétmillió dolgozó orvosi vizsgálata máról holnapra, pusztán a törvény hatására került volna veszélybe, épp ellenkezőleg: már Semjén Zsolt törvénymódosító javaslata előtt is sok kívánnivalót hagyott maga után a munkaalkalmassági vizsgálatok rendszerének minősége, írja a Mérce. 

Hiszen ez idáig is munkahelye válogatta, hogy az egészségügyi vizsgálatot komolyan veszik-e, és ez idáig se forszírozta az állam, hogy a vizsgálatoknak minden esetben legyen következménye. Tehát nagyon is lehetséges, hogy a kormány inkább a meglévő valósághoz igazította a törvényt, mintsem új helyzetet teremtett volna a törvénymódosítással a gazdaságban.

Senki nem érdekelt a dolgozók egészségében, még maguk a dolgozók sem

A problémák egyik fő forrása, hogy Magyarországon az üzemorvosi feladatokat munkáltatók által szerződtetett magáncégek látják el, az egészségügyi vizsgálatok magánjellege és profitlogikája pedig olyan függőségi viszonyba helyezi az üzemorvost, ami korrumpálhatja.

Előfordulhat például, hogy az üzemorvos olyan időszakban állapít meg nagyobb számban egészségügyi alkalmatlanságot a munkavállalóknál, amikor a munkáltató leépítésekre készül. Az is jellemző, hogy az üzemorvosok nem jelentik be kellő számban a foglalkozási megbetegedéseket, amiért akár kártérítést is kéne fizetniük a munkáltatóknak. Ezeket a problémákat könnyedén ki lehetne küszöbölni, ha az üzemorvosokat függetlenítenék a munkáltatóktól, egy profitlogikától mentes, központi foglalkozási-egészségügyi szerven keresztül.

De maguk a munkavállalók sem feltétlen érdekeltek saját egészségük megőrzésében, mivel az egészségügyi alkalmatlanság megállapítása veszélybe sodorhatja a munkalehetőségeiket.

Bár az ilyesmi elvileg szabálytalan, városi legendák szerint akár olyan is előfordulhat, hogy az üzemorvos és a dolgozó szóban megegyeznek, hadd folytassa a dolgozó a munkáját, hiába nem alkalmas már rá egészségügyileg, olvasató a Mérce cikkében.