A lombikprogram összetett kérdés, s nem csak erkölcsi vetülete van, legalább annyi jogi problémát is felvet a beavatkozás egésze.
Az egészségügyi törvény lombikprogramot érintő része 1997-ben, a Horn-kormány idején született ultraliberális szabályozás. Ez a törvény ellentmond az alaptörvény és a magzati élet védelméről szóló törvény vonatkozó részeinek, amelyek a fogamzástól kezdve védik az emberi életet - monsta el a Magyar Hírlap a témáról szóló összeállításában Jobbágyi Gábor jogász professor emeritus.
Megjegyezte, az egészségügyi törvény azonban a tizenkettedik hétig embrióról beszél, és gyakorlatilag dolognak tekinti a magzatot, vagyis a megtermékenyített petesejtet, amelyről így szabadon lehet rendelkezni, ameddig be nem ültetik az édesanyába. Jobbágyi Gábor súlyos problémának nevezte, hogy a lombikprogramra vonatkozó törvények betartása szinte egyáltalán nem ellenőrzött, ezért pozitívnak tartja azt a törekvést, hogy minél nagyobb részét állami keretek közé tereljék, mivel ez elősegítheti az átláthatóságot. Ma ugyanis nem lehet tudni, hogy mennyi megtermékenyített petesejt létezik, és mi történik azokkal, amelyeket nem ültetnek be.
Megemlítette, hogy a német törvények szerint egy nőnek egyszerre három petesejtjét lehet művi módon megtermékenyíteni, és azokat mind be is kell ültetni, illetve nem létezik a petesejt-adományozás lehetősége. Így Németországban nincs „felesleges" kísérletezésre használható magzat, ezért erre a célra – ki tudja, honnan – importálják azokat, mivel a magzatkísérlet önmagában lehetséges – magyarázta a professzor.
Magyarországon létezik ugyan a lombikprogramot ellenőrző szerv, de az csak az általános feltételek meglétét ellenőrzi, az egyes művi megtermékenyítések folyamatát egyedileg nem – hangsúlyozta Jobbágyi Gábor, aki szerint a törvényi környezet ellentmondásainak feloldása és hiányosságainak megszüntetése mellett a lombikprogram szigorú ellenőrzésére is szükség lenne. Az összeállítás itt olvasható