Eltussolható-e egy gyanús kórházi haláleset?

Lehet-e igaza a betegnek, illetve hozzátartozójának a kórházzal, az orvossal szemben, ha a rendőrség és az ügyészség szerint az intézményben bekövetkezett halálesetnél nem történt bűncselekmény, szabálytalanság? Érdemes-e akkor is tovább vinni az ügyet, ha a kórház belső vizsgálata, illetve a nyomozás során az illetékesek arra jutottak: minden jogszerű volt? Magyarországon 2002 óta a büntetőügyekben a pótmagánvád révén van lehetőség arra, hogy a sértett, valamint annak hozzátartozója ügyvéd, illetve igazságügyi orvosszakértő segítségével akkor is bíróságra vigye az egészségügyben történt halálesetet, ha a vádhatóság nem tartotta azt indokoltnak, írja a 24.hu. A büntetőeljárástól függetlenül pedig kártérítési pert indíthat. Mindkét esetben fel kell azonban kérnie egy igazságügyi orvosszakértőt, aki megvizsgálja: nem történt-e mégis szabályszegés az ügyben? Pótmagánvádat beadó hozzátartozót, ügyvédet, igazságügyi orvosszakértőt, az Országos Bírósági Hivatalt, a rendőrséget, a Nemzeti Védelmi Szolgálatot megkérdezve próbáltunk eligazodni a témában. Azt is megkíséreljük bemutatni: hogyan működik az orvosok, kórházak által elkövetett jogsértéseket, műhibákat kivizsgáló rendszer? Mennyire bízhatunk annak elfogulatlanságában, és valóban eltussolás, bűnpártolás-e, ami a laikus szemével annak látszik?

Dr. Fülöp Zoltán igazságügyi orvosszakértőnél is rákérdeztünk, mennyi lehet a valóságalapja annak a laikusoknál rendre előkerülő gyanúnak, hogy az orvosok, egészségügyi dolgozók akár még egy belső vizsgálat során is fedezik egymást, eltussolják a rájuk nézve kellemetlen ügyeket.

Hogyan lehetne egy boncolást eltussolni? – kérdez vissza. „Többféle boncolás van. Az egyik, amit a kórházban rutinszerűen végeznek az ott elhunyt betegek esetében, ez a kórboncolás. Ha viszont egy orvosi ellátás során történt halálesetnél felmerül a bűncselekmény gyanúja, a rendőrség igazságügyi vagy hatósági boncolást rendel el, azt igazságügyi orvosszakértők végzik. Ott általában a hatóság készít fényképeket, illetve videofelvételt a boncolásról. Tehát visszanézhető, hogy a holttest, illetve a belső szervek tényleg olyan állapotban voltak-e, ahogy leírták. Ott vannak a szövettani vizsgálatok is. A boncjegyzőkönyvben írhatják azt, hogy szabad szemmel nem látható elváltozás például a májon, de a szövettani vizsgálat során úgyis kiderül, ha van elváltozás” – mondja Fülöp Zoltán, megjegyezve, hogy az esetek nagy részében jóval a boncolás után történik a feljelentés. „Ha már le vannak metszve a szövettani minták, be vannak sorszámozva, kicserélik másikra? Ilyen legfeljebb amerikai filmekben van” – véli az orvosszakértő.

Fülöp Zoltán szerint ha az igazságügyi orvosszakértők a mundér becsületét védve próbálnák menteni a hibázó vagy bűncselekményt elkövető orvosokat, akkor nem ítélnének el orvosokat, ezzel szemben nagyon is vannak elmarasztaló ítéletek. „A kártérítési felelősséget gyakrabban megállapítják, a büntetőjogi felelősséget kevesebbszer, de mindkettőre akad bőven példa. Miként arra is, hogy a szakértők nem értenek egyet. Nekünk is volt olyan ügyünk, amikor négy, orvosi egyetemen dolgozó szakértő is úgy vélte, hogy az orvos nem hibázott. A mi cégünk mondta egyedül azt, hogy hibázott az orvos, ki is mutattuk, hogy miben. És a bíróság első fokon, aztán jogerősen is a mi szakértői véleményünkre alapozta az ítéletét, amelyben elmarasztalták az orvost. De fordított ügyünk is volt, amikor több szakértő azt mondta, hogy hibázott az orvos, mi pedig azt mondtuk, hogy nem, és fel is mentették végül. Azért vagyunk igazságügyi szakértők, mert nem az orvos vagy a beteg, hanem az igazság pártján állunk” – fogalmaz a szakértő, aki megjegyzi, hogy évente úgy 300 ügyben indul orvos ellen büntetőeljárás, de hogy ebből hányban állapítják meg az orvos felelősségét, azt a bíróságok tudják megmondani.

A teljes cikk a 24.hu portálján olvasható.