Emberséggel az egészségért! Ami igazi élmény a háziorvos számára

A Hónap Ápolója pedig (cseppet sem meglepő módon) a felesége, Pálházi Gáborné. Örülnek és meghatottak, a betegeiknek köszönik ezt – olvasható a Dunaújvárosi Hírlap – online oldalán.

A legszebb nevű magyar falu a szomszédos Nagykarácsony. Még Boldogkőváralja is legfeljebb holtversenyben szerepelhet mellette. Ebbe a faluba költözött huszonhat éve egy pesti, majd kistarcsai orvos, szakvizsgázott patológus és belgyógyász, aki a gasztroenterológia iránt is mély érdeklődést mutatott. Később az ápolónőként dolgozó felesége is követte, aki szintén pesti asszony, bár Dunaújvárosban született, de kisgyerekkorától a fővárosban élt.

A kistarcsai kórházban ismerkedtek meg, s fiukkal hármasban egy olyan helyet kerestek, ahol együtt dolgozhatnak és élhetnek. A férj húga akkor Perkátán élt, egy rokonlátogatás alatt került szóba, hogy ez nem is olyan rossz környék, ideköltözhetnének. Akkoriban csak egy röpke látogatást jelentett, megérdeklődni a városi egészségügyi osztályon, hol van a környéken üresedés az az idő tájt körzeti orvosinak nevezett ellátórendszerben. Nagykarácsonyban volt. Az új körzeti orvos, dr. Pálházi Gábor azóta is örül a döntésüknek.

- Egyáltalán nem unalmasabb a körzeti, majd később a háziorvosi munka, mint a kórházi - szögezi le azonnal a szakember. - Ez egy vegyes körzet, a háziorvoslás mellett gyermekrendeléssel, család- és nővédelmi tanácsadással is foglalkozunk. Itt valamilyen szinten szinte minden, sűrűbben előforduló betegséggel találkozunk, mindegyikben otthon kell lenni annyira, hogy a diagnózist felállíthassuk, a megfelelő kezelést előírhassuk, az utógondozást elvégezhessük. Ráadásul egy ilyen helyen, ahol nagyjából ezerötszáz ember él, s ahol már huszonhat éve dolgozunk, mindenki ismer mindenkit, igazán tisztában vagyunk a betegek kórtörténetével, előző betegségeivel! Sőt! Már a harmadik generációt kezeljük: olyan gyerekeket hoznak hozzánk, akiknek a szüleit is mi kezeltük gyerekkorukban. Szinte családtag mindenki! Bár ennek megvan a hátulütője is, hiszen, ha elveszítünk egy beteget, akkor hiába, hogy orvosként, ápolóként tudjuk, ez a természet rendje, mégis egy közeli ismerős, jóbarát megy el közülünk. Tudni kell kezelni ezt az érzést is, de mégsem olyan személytelen ez, mint mondjuk egy hatalmas kórházban.

A nagykarácsonyiak jó doktora emellett maga is gondoskodik arról, hogy valóban személyes kapcsolata legyen a betegeivel. Rendszeresen egészségvédő, életmód-előadásokat tart a nyugdíjasklubban és az iskolában. Vegyük még hozzá, hogy mélyen vallásos, római katolikus hitű ember, aki tehát a templomban is rendszeresen találkozik... A Hónap Orvosa szavazás után talán már úgy is mondhatjuk: híveivel.

- Hálásak vagyunk ezért a kitüntető bizalomért: ez ér benne a legtöbbet – hangsúlyozzta a doktor. - A betegek bizalma jólesik. Ami azt illeti, én azért jobban örülök a feleségem címének, mint a magaménak! – teszi hozzá dr. Pálházi.

Hiába, az övék öröknek tűnő kettős. Pálháziné egyszerre az ápolónője és az adminisztrátora a nagykarácsonyi orvosnak. Csak azért nem írható az, hogy párban dolgoznak, mert egy orvosírnokkal együtt valójában hármast alkotnak. Az írnok nem rokon. Az biztos, hogy nincs közöttünk munkahelyi konfliktus! - jegyzi meg a doktor, hozzátéve azt is: mi már nem félszavakból, hanem fél tekintetekből is értjük egymást. Néha az az érzésem, hogy én itt fölösleges vagyok: a feleségem ugyanúgy tudja, melyik beteg milyen tünete mire utal, és én miféle kezelést írnék elő.

Arra a kérdésre, hogy nem unalmas-e valóban éjjel-nappal együtt lenniük, a doktor, aki különben sem az a szavakat keresgélő típus, azonnal megtalálja a választ erre is: Mi együtt alkotunk egy egészt!

- Nem tervezem még, hogy nyugdíjba megyek. Érzek magamban annyi erőt és energiát, hogy tovább folytassam azt, amit a legjobban szeretek csinálni: a gyógyítást - vallja be a hatvanadik évét már betöltött orvos. Különben sem tervezek! Tudják: ember tervez, Isten végez...

A Hónap Orvosa nagyon büszke arra, hogy falujában több olyan ember is él, akik kilencvenedik és századik életévük között járnak már.

- Elárulom, hogy nekem ehhez semmi közöm: ez genetikai adottság - jegyzi meg szerényen dr. Pálházi. - De azért mégiscsak érdekes, hogy ezek az emberek az én falumban, sőt: hárman ugyanabban az utcában laknak! Végignézni, talán segíteni is az ő szép megöregedésüket, igazi élmény!