Értékválság, klímaváltozás – a mentális zavarok évszázada

A mentális zavarral élők száma világszerte emelkedik, és az ellátórendszerek egész Európában a meredeken növekvő igények kihívásával küzdenek, tehát nem magyar jelenségről van szó. Új ellátási modellekre van ezért szükség. Nagy segítséget jelenthet a digitális medicina – érdekes módon éppen a társadalom peremére szorult, szociálisan hátrányos rétegekben. Fontos, hogy a módszereink leegyszerűsödjenek, és több legyen az alacsony küszöbű ellátás – nyilatkozta a Medicval Tribune-nak Purebl György, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatója.

Merre tart a pszichiátria? Hogyan tudja ezt követni a magyar szakma, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük?

Több irány is van: az egyik fontos irány a transzdiagnosztikus megközelítés: a nem olyan távolabbi cél az, hogy nem diagnózisokkal címkézzük a betegeinket, hanem funkciózavarokat azonosítunk náluk, és ezeket célzottan kezeljük. Ezek a funkciózavarok közösek lehetnek több mentális zavar esetén. Például a szorongással való megküzdés képességének megtanulása, vagy a megfelelő érzelemszabályzás kialakítása nagyon sokat segíthet diagnózistól függetlenül is. A másik fontos és komoly kihívás a fiatalok közötti pszichológiai problémák gyakoriságának növekedése, erre biztosan előbb-utóbb valami általánosabb társadalmi megoldásra lesz szükség. És itt van a klímaváltozás és az ezzel járó mentális zavarok új kihívása. Ezek a problémák a nemzetközi és hazai gyakorlatban egyaránt közösek. És közös tulajdonképpen az utánpótlás nehézsége is – egyre kevesebben akarnak orvosok (nemcsak pszichiáterek) lenni. Viszont egyre többen szeretnének pszichológusdiplomát – ez viszont reménykeltő, bár a szakma problémáinak csak egy kis részét oldja meg.

Hol tart a pszichiátriai rehabilitáció, krónikus gondozás ma Magyarországon?

A gondozói hálózat rendszere példaértékű Magyarországon, tulajdonképpen nemzetközi viszonylatban úttörő volt a maga idejében, megalapításakor. Ez az alap ma is megvan, de nagyon fontos, hogy erre egy XXI. századi gondozói gyakorlatot kell felépíteni, sokkal közösségibb ellátási formában, és főleg sokkal szélesebb körben elérhető pszichoterápiás segítségnyújtással. Fontos volna bekapcsolni az életmódváltást is a mentális zavarok kezelésébe – az egészséges életmódnak éppen akkora jelentősége van a pszichiátriában is, mint pl. a belgyógyászatban vagy a kardiológiában. Nagyon fontos, hogy vannak Magyarországon jó kezdeményezések, jó gyakorlatok, ezekről hallunk is majd a konferencián, de ezek még nem szerveződtek országosan jól működő hálózattá.

A kapacitások mennyiben tudják kielégíteni az igényeket? Hogyan szerveződnek a betegutak? Ki és hogyan tud a betegeknek ebben segíteni?

A XXI. század a mentális zavarok évszázada – legalábbis most úgy tűnik. Az évszázad első negyedeéppen most telik le. A mentális zavarral élők száma világszerte emelkedik, és az ellátórendszerek egész Európában a meredeken növekvő igények kihívásával küzdenek, tehát nem magyar jelenségről van szó. Új ellátási modellekre van ezért szükség. Nagy segítséget jelenthet a digitális medicina – érdekes módon éppen a társadalom peremére szorult, szociálisan hátrányos rétegekben. Fontos, hogy a módszereink leegyszerűsödjenek, és több legyen az alacsony küszöbű ellátás. De az is fontos, hogy azok is kezeléshez jussanak, akik bonyolult, igazán specializált ellátásra szorulnak, például sématerápiára, dialektikus viselkedésterápiára vagy EMDR-re. Ezek az ellátási formák nem egyszerűek, időigényesek is, viszont jelen tudásunk szerint bizonyítékokon alapuló, pótolhatatlan segítséget tudnak nyújtani nagy szenvedésnyomással élő embereknek. És az is jó hír, hogy ezek a beavatkozások Magyarországon is elérhetőek – csak sajnos még megközelítően sem olyan mértékben, mint amennyire szükség volna rájuk. Pszichoterápiában – bármilyen pszichoterápiában, tehát nemcsak ezen a három kitüntetetten fontos területen – a magánrendelésekben is várólisták vannak.

További részletek a teljes interjúban