A múlton való elmélkedés nélkülözhetetlen mentális mechanizmus, mert csak így tanulhatunk saját hibáinkból.
Létezik két kibékíthetetlen szemléletmód a pszichológiában, amelyeknek hívei még ha akarnának, sem tudnának jobban különbözni egymástól. Az egyik oldalon a jól ismert „pozitív” pszichológiára esküsznek, és állítják, életünk minden egyes percében optimistának kell lennünk. A másik tábor legyint erre, mivel tagjaik szentül meg vannak győződve arról, hogy a megbánás, az aggodalmaskodás, vagy éppen bizonyos fokú harag nem egyértelműen káros érzelmek, hanem hasznosak is lehetnek, írja az Index.
Légy pozitív
„Ragadjuk meg a napot, és éljünk a pillanatban”, tanácsolják úton-útfélen a „pozitívok”, akik melegen üdvözlik a pozitív pszichológia egyik atyja, a magyar származású Csíkszentmihályi Mihály által leírt flow-élményt, és arra buzdítanak mindenkit, hogy pozitív hozzáállással kerüljék el a három leghírhedtebb érzelmi állapotot: múlton való sajnálatot és haragot, valamint a jövő miatti aggodalmat.
Légy negatív
Rendben. Miért ne? Mások ugyanis határozottan állítják, hogy az ember evolúciósan arra van húrozva, hogy ne csak a jelenben, hanem a múltban és a jövőben is éljen. Más fajokat az ösztönei és reflexei segítik a túlélésben, mi viszont nagymértékben függünk a tanulástól és a tervezéstől. Ám tanulni nem lehet a múlt tapasztalatainak megértése és átvétele nélkül, és tervezni sem lehet a jövő fürkészése nélkül.
A múlton való elmélkedés, a megbánás ugyan szenvedést okozhat, ennek ellenére nélkülözhetetlen mentális mechanizmus, mert csak így tanulhatunk saját hibáinkból, és kerülhetjük el, hogy azokat megismételjük.
A jövő miatti aggodalmak szintén fontosak lehetnek ahhoz, hogy a mostani kellemetlen körülmények elkerülésére motiváljanak minket, valami olyasmire, amivel nyerhetünk, vagy megkímélhetjük magunkat egy nagyobb veszteségtől. Ha egyáltalán nem törődnénk a jövővel, akkor nem feltétlenül törnénk magunkat iskolai végzettségek megszerzésével, nem óvnánk az egészségünket, de talán még élelmiszereket sem tartósítanánk.
A megbánáshoz és az aggodalmakhoz hasonlóan a harag is egy hasznos érzelem egyes pszichológusok szerint. Megvédhet minket például attól, hogy mások visszaéljenek velünk, és arra ösztönzi a körülöttünk lévőket, hogy tartsák tiszteletben az érdekeinket.
A teljes cikk az Indexen olvasható.