Ha a sportoló e figyelmeztető jelzések ellenére sem veszi észre, hogy túlzásba vitte az edzést, akkor a helyzet tovább súlyosbodhat.
Semmiképpen sem akarjuk ezzel a cikkel azt sugallni, hogy a sport ártalmas, rovatunk többi írása jórészt ennek cáfolata. Ugyanakkor fontos tudatában lennünk annak, hogy az átgondolatlan testmozgás legalább annyi veszélyt rejthet, mint amennyi előnnyel jár. Ráadásul az edzés esetleges káros következményeinek csak egy részét adják a sportsérülések: nem kívánt tüneteket akkor is tapasztalhatunk, ha csupán túlzásba visszük a testmozgást. Ez a túledzettségi szindróma - írt a tünetegyüttesről az mno.hu.
A szindróma nem hirtelen alakul ki, hanem egy viszonylag lassú folyamat eredménye. A komolyan sportoló emberek és a sportorvosok olyannyira ismerik, hogy a súlyosbodásának szakaszait is el tudták különíteni. Ezek mind tüneteikben, mind a mögöttük rejlő élettani jelenségekben különböznek.
Az első fázist nevezhetnénk funkcionális túledzettségnek is, ahogy azt Phil Maffetone sportorvos teszi honlapján. Az ebben az állapotban jelentkező tünetek a legtöbb sportolónak – hacsak nem figyeli testének jelzéseit tudatosan – talán fel sem tűnnek, hiszen olyan enyhék, hogy egyáltalán nem érik el azt a szintet, amit már kórosnak vagy akár csak figyelemfelhívónak tekintenénk. Ez általában az edzés hatására korábban egyenletesen növekvő teljesítmény stagnálásában, esetleg rövid ideig tartó, kis mértékű visszaesésében jelentkezik. Van úgy, hogy ezt a visszaesést nem is érzékeli magán a sportoló, csak műszeres vizsgálat mutatja ki, ugyanakkora teljesítmény leadásához ugyanis nagyobb pulzusszám szükségeltetik. A többi fázis a teljes cikkben