Ezt rontotta el a világ, és ezt tehetjük, hogy mentsük a menthetőt

A hatékony intézkedések meghozatalára az egyik legjobb példa Tajvan, amely ugyan ezer szállal kapcsolódik Kínához, ám kellő időben lépett, és – gyakorlatilag a teljes – elszigetelődésre helyezte a fő hangsúlyt. Ez érintette az anyaországgal való viszonyt éppúgy, mint az azonnali intézkedések megtételét az országon belül. Széleskörű tájékoztatás, tízezer számra kiosztott ingyenes szájmaszkok, az orvosi ellátás teljes átszervezése, azonnali tanítási szünet a teljes oktatási vertikumban, a tömegrendezvények betiltása, stb. Az ország inkább vállalta, hogy egy időre teljesen megbénul, semhogy kockáztassa a tömeges járvány kitörését, írja az mfor.hu.

Tajvan tapasztalatával azonban kevés ország élt, most többségükben a már kitörni készülő járvány következményeinek enyhítésével vannak elfoglalva.

Amennyiben a megelőző intézkedésekkel képesek vagyunk a járvány terjedését lassítani, úgy elegendő időt nyerhetünk ahhoz, hogy felkészítsük az ország egészségügyi rendszerét a járvány fogadására, és még arra is lehetőség van, hogy azok, akik nem fertőződtek meg, időben oltáshoz jussanak.

A cél tehát nem az, hogy a már kitört járványt próbáljuk kézben tartani, hanem hogy mindenféle intézkedéssel minél tovább késleltessük annak kitörését, és addig is felkészítsük az intézményeinket és a társadalmat annak fogadására, mutat rá a medium cikke.

Van egy pofonegyszerű megoldás, ami ráadásul működik is: az embereket távol kell egymástól tartani.

Érdemes elemezni a wuhani példát: ott egyértelműen bebizonyosodott, hogy amint korlátozták az emberek mozgását, a megfertőződések száma is azonnal visszaesett.

A tudomány jelenlegi állása szerint a vírus akkor fertőz, ha valaki két méteren belül ránk köhög. Viszont a vírus órákon, vagy napokon keresztül képes tovább élni (de még akár hetekig is) a legkülönfélébb (fém, fa, kerámia) felületeken. Ez azt jelenti, hogy a kilincsek, az asztalok vagy a lift nyomógombok nagyon hatékony fertőzés-átvivők lehetnek. 

Az egyetlen módja annak, hogy érdemben csökkenjen a fertőzésveszély, ha az embereket távol tartjuk egymástól, a lehető leghosszabb ideig.

Tanuljunk a múltból, tanúságok 1918-ból

Ez a múltban egyszer már bevált, idézi fel a medium, márpedig az 1918-as nagy spanyolnátha idején.

Az elszigetelés akkor igazán hatékony, ha az összes eset azonosítása megtörténik, kontroll alatt tartják és elkülönítik. Szingapúr, Hongkong, Japán és Tajvan így is tett, és ez volt a siker záloga.

Nagyon gyorsan korlátozták az országba való beutazást, azonosították az eseteket, és azonnal el is különítették őket, minden kapcsolatukat nyomon követték, karanténba helyezték őket, ezenkívül komoly védőfelszereléssel látták el az egészségügyi dolgozókat. Amennyiben az intézkedéseket gyorsan végrehajtják, az eredmény is azonnal megmutatkozik, ráadásul a gazdaság működése sem sínyli meg.