Március végére dőlhet el, hogy megússzuk-e a koronavírus-járványt

Az új koronavírus által terjesztett járványos betegség, a Covid-19 általában 3-5 héttel az első megbetegedés után szabadul el az érintett országokban. Az első hetekben általában alacsony az esetszám, s naponta egy-két új megbetegedést tapasztalnak. Ezt követően viszont jellemzően drámaian beindul a járvány és a „duplázós napok” sem ritkák. A terjedés azonban mégsem fátumszerű, a Kína szomszédságában lévő Tajvanon például jelenleg is csak ötvennél tart a betegek száma. A korlátozó intézkedéseknek mindenképpen van értelme, a fő cél az, hogy a betegek ne egy hullámban árasszák el a rendelőket és kórházakat, és ezzel ne terheljék túl az egészségügyi rendszert, írja a hvg.hu.

A betegség megjelenése és az esetszámok komoly megugrása között a jelek szerint egy hónapnyi idő telik el: Olaszországban február 22-én volt az első aggasztó mérvű esetszám-növekedés, de az orvosok ma már úgy látják, a vírus január vége óta fertőzhetett és terjedhetett az országban. Hasonló trend jellemzi Németországot, ahol ugyancsak február végén indult meg a gyors emelkedés, miután az első fertőzöttet január 28-án vették nyilvántartásba. Franciaországban – ahol az első két, Európában regisztrált beteget január 24-én jelentették – február 29-e volt a „gátszakadás” napja. Nagy-Britannián a szigetország-státusz sem segített, miután január utolsó napján megjelent az első regisztrált fertőzött, február végére ugyancsak elesett az ország.

Az Európán kívüli Iránban is egy hónapnyi idő kellett az agresszív terjedés beindulásához: Kúm városában január közepén jelent meg hivatalosan a fertőzés, s február 23-ára vált egyértelművé, hogy nem voltak sikeresek a járvány megfékezésére hozott első intézkedések. A mostanra már világjárvánnyá szélesedett betegség Dél-Koreában is hasonló utat járt be: január 20-án jelent meg és február 19-20 volt az első igazán súlyos nap.

Ha Európa többi térségében is érvényesülnek az eddigi trendek, akkor azokban az országokban – köztük Magyarországon –, ahol március első napjaiban jelent meg a vírus, a hónap vége vízválasztó lehet. Ha április elején nem ugrik meg jelentősen az esetszám, akkor lehet esély arra, hogy nem az olaszországi mintázatot követi a járvány. 

Az esélyeket javíthatja, hogy járvány által később elért országokban arányosan korábban, azaz alacsonyabb esetszámnál hozzák meg a drasztikus korlátozásokat jelentő intézkedéseket. Míg Olaszországban például már több ezer beteg volt, amikor elhatározták az országos karanténok bevezetését, illetve az iskolák bezárását, a többi országban, például Szlovákiában és Ukrajnában, vagy akár Magyarországon is, néhány beteg regisztrálása után meghozták ezeket, vagy az ehhez hasonló az intézkedéseket. Ukrajna különlegesnek számít, ott az első beteg regisztrálása után azonnal léptek: bezárták az iskolákat, lezárták a határokat és betiltották a tömegrendezvényeket.

Norvégiában és Írországban is drasztikus lépéseket tettek, a két országban egyebek mellett azonnali hatállyal becsuktak minden iskolát.

Az is újdonság, hogy míg februárban még nyitva voltak a határok, mostanra általánossá vált a fertőzöttnek számító országok határainak a lezárása. (Ez a valóságban a schengeni övezet működésének a felfüggesztését jelenti, hiszen a legtöbb helyen újra életbe léptették a határellenőrzések gyakorlatát.)

Az USA, ahol ugyancsak több gócban jelent már meg a vírus, szintén utazási korlátozásokat hozott: nem engedik be a Kínából, illetve az Európából érkező utasokat, és korlátozzák a sportrendezvényeket, leállították a kosárlabda szezont is. A gócpontokban pedig azt kérik, hogy az emberek önkéntes karanténnal akadályozzák a fertőzés terjedését.