Egyenesen a csepeli SZTK falának viszik a látássérülteket úgynevezett vakvezető sávval.
Ezeket azért szokták kiépíteni, hogy a gyengén látók könnyebben tudjanak közlekedni, s tudják, hol kell átmenni a zebrán. A gyalogátkelő átépítése utáni malőrre a Blikk egyik olvasó-riportere hívta fel az újság figyelmét.
A lap is tesztelte a vakvezető sávot egy nem látóval, Benedek Zoltánnal (30), aki tízéves korában vesztette el látását. A fiatalember bottal remekül közlekedik a városban, mint mondta, soha nem volt még balesete. Zoltán a Blikk kedvéért végigment a vakvezető sávon, és ha nem lett volna nála a botja, akkor bizony beleütközött volna az épület falába.
Megkérdezték a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségét is, akik szerint ez az elhelyezés nem szerencsés, bár találkoztak már ennél nagyobb hibákkal is. – Egy vak embert a botja megment attól, hogy nekiütközzön a falnak, de mi azt mondjuk, hogy legalább egy kockát ki kellene venni, és nem egészen a falig letenni a vakvezető sávot. Amennyiben megkérdeznék a véleményünket minden ilyen beruházással kapcsolatban, akkor mi azt javasolnánk, hogy ideális esetben 30-40 centi távolságot hagyjanak a faltól – mondta Angyal Gábor, a szövetség vezetője.