Fantomkórokkal harcol Európa

Megkongatták a vészharangot az EU egészségügyi miniszterei: Európa-szerte egyre gyakrabban felbukkannak eltűntnek hitt betegségek, például a kanyaró és a rubeola. Uniós szintű kampányt indítanak tehát, hogy legyőzzék a - gyakran éppen a középosztálybeli, iskolázott szülők körében dúló - oltásellenességet.

- Az oltóanyagok a saját sikerük áldozatai lettek. A feltételezett mellékhatások ma már sokakat jobban aggasztanak, mint maguk a betegségek - figyelmeztette a minisztereket Morc Sprenger, az Európai Betegségmegelőzési és Járvány védelmi Központ (ECDC) igazgatója. Arra is emlékeztette őket, hogy a kanyarót és a rubeolát mégsem sikerült 2010-re száműzni Európából. Az EU-tagállamok most új, 2015-ös céldátumot tűztek maguk elé, de még ennek betartásához is sok a tennivaló.

Szomorú számokkal szolgált a hivatalos uniós ügynökségnek számító, stockholmi székhelyű ECDC. Franciaországban például ötezer kanyarós megbetegedést jelentettek 2011 első negyedévében, míg tavaly egész évben találtak ennyi beteget.

Németországból, Belgiumból és Nagy-Britanniából kevesebb esetről érkezett ugyan hír, ám ott is ugrásszerű növekedést tapasztaltak. Nem elég magas az átoltottsági arány: egészségügyi szakértők szerint egyértelműen ez okozza a „múlt betegségeinek" visszatérését. Ezért határoztak úgy az EU-miniszterek, hogy tájékoztató kampányokkal győzködik majd a betegeket és az orvosokat-védőnőket egyaránt, és hogy uniós szinten feltérképezik, melyek a nem elég magas arányban beoltott csoportok.

A megfelelő védettséghez egy ország lakosságának legalább 95 százalékát kellene két adag MMR (mumpsz, kanyaró és rubeola elleni) vakcinával beoltani - miközben kellő arányban az egy adag oltást is csak tizenhét EU-tagállam tudja felmutatni.

- Magyarországon törvény írja elő a kötelező oltások beadását, ezek elmulasztásáért pénzbírság és büntetés jár - mondta Gömöri Ágnes gyermekorvos. Szerinte a védőoltások beadása társadalmi kötelezettség is: a gyerek nemcsak maga miatt kapja a vakcinát, hiszen ha megbetegszik, belőle is járványgóc lehet. - A fiatalabb korosztályok már nem élték meg, hogy falvak gyermekei pusztulnak ki szamárköhögésben vagy torokgyíkban - tette hozzá a doktornő. Cáfolta azokat a rémhíreket is, hogy az oltások tönkretennék az immunrendszert: éppen ellenkezőleg, stimulálják azt.

Kockázatos félelem igazgat
Kanyarójárvány-riasztást tett közzé a WHO a közelmúltban: az Egészségügyi Világszervezet 33 országban regisztrálta a Magyarországon szinte már csak névről ismert kór terjedését. Maga a kanyaró egyébként nem tartozik a legyőzött betegségek közé (globálisan évente 30-40 millió megbetegedés és több százezer haláleset köthető hozzá), a fejlett országokban azonban - a lakosság magas fokú átoltottságának köszönhetően -az utóbbi évtizedekben nem sok bajt csinált.

Most azonban Franciaországban, Németországban, Svájcban, Ausztriában és Nagy-Britanniában is újra felbukkant. A jelenség oka egyértelműen a beoltottak arányának csökkenése. Annak, hogy az oltási fegyelem mérséklődik, elsősorban nem szakmai okai vannak. A mellékhatásoktól való, sokszor az összeesküvés-elméletekre emlékeztető félelem, az újfajta egészség- és környezettudatosság, illetve a bizonyos vallási előírásokhoz való ragaszkodás a leggyakoribb visszatartó tényező. És persze az emlékek fakulása: amikor már két-három generáció óta nincs közvetlen tapasztalat arról, hogy egy fertőző betegség valóban tömegesen tehet tönkre életeket (mint a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben a gyermekbénulás), az első számú motiváló erőnek tekinthető rettegés sem működik.

Európában a kanyaró, az USA-ban viszont a szamárköhögés számít a leglátványosabban visszatérő közellenségnek. A vakcinázás elutasításának divatja Amerikában is hódít, ami miatt a cseppfertőzéssel terjedő baktérium újra tömegesen szedi az áldozatait. Hasonló előzmények miatt - kisebb mértékben - a diftéria, a mumpsz, a bárányhimlő, a rózsahimlő és a gyermekbénulás is visszatérőben van. A WHO szakértői szerint a következmény középtávon az oltási kedv növekedése lesz (minél több megbetegedést látunk a környezetünkben, annál kevésbé kérdőjelezzük meg a védekezés értelmét). Hosszú távon pedig egyfajta ciklikusság alakulhat ki, amelyben egy-egy látványos járványhullámot mindig az oltási arány emelkedése követ majd.