Feléledő remények, idegen szívvel

Sok beteg kap esélyt a túlélésre vagy a minőségibb életre azzal, hogy hazánk január 1-jétől csatlakozik az Eurotransplant nemzetközi szervcsereszervezethez. Langer Róbert professzor, a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikájának igazgatója a vele készült interjúban kifejtette, szervátültetés 1973 óta van Magyarországon szervezett formában, és 1989-ig létezett az Intertransplant nevű szervezet, amely a szocialista országokban foglalkozott a szervcserékkel. Nem volt nagy frekvenciája, inkább csak amolyan választ adott az Eurotransplant létezésére.

Az elmúlt húsz év során azonban eljutottunk oda, hogy már nem tudunk önellátók lenni, és fel kellett ismernünk, ahhoz, hogy a legmegfelelőbb szerv a legmegfelelőbb beteghez jusson, kooperációra van szükség. Ehhez viszont a szakma egysége és politikai akarat is kell, hiszen a halott ember szerve úgymond az ország nemzeti kincse. Másfél éves folyamat végén alá lehetett írni az egyezményt, amely egy év részleges tagságot jelent, utána jöhet a teljes tagság. Ezzel kinyitották az ablakot a nagyvilág felé, és összehasonlítást tudnak végezni a fejlett országok és a saját transzplantációs aktivitásunk között.

Első lépésként három betegcsoport tagjai, a gyermekek, a hiperimmunizáltak és a sürgősen szervre szorulók, ugyanazt az esélyt kapják, mintha Bécsben vagy Rotterdamban élnének. Automatikusan jelenti az igényeinket a leideni központnak, és ők gondoskodnak, hogy amint lehet, a szerv hozzánk kerüljön. A teljes tagság alatt már mind az ezer várakozó magyar beteg ugyanolyan esélyt kap, mint a szerencsésebb országok betegei.

– Ez a legalsó érték, amely alighanem bővül majd. Most ezren várnak, de várhatnának kétszer ennyien is, ha tudnánk annyi szervet transzplantálni. Az a cél, hogy minél több ember számára biztosítsuk az esély Európában elvárható mértékét – tette hozzá Langer Róbert. Annak kapcsán, hogy milyen alapon válogatnak azok közül, akiken az átültetés segíthetne, az igazgató közölte, mérlegelés kérdése, hogy szabad-e adni például májat olyan betegnek, aki csak néhány százalék eséllyel fog tovább élni, vagy inkább olyan kapja meg, aki még húsz évig élhet vele. És van, akinek megoldás a transzplantáció, míg másnak nem. - Ezért is jó a csatlakozás a nemzetközi szervezethez, hiszen az ember egy nagy csapat része, ahol hamarabb összegyűlik a tapasztalat. Együtt tudunk gondolkodni, hogy mi a legjobb a betegeknek, hiszen minden rajtuk csapódik le – monda Langer Róbert.