Ne azokat sajnálják, akik kimentek külföldre, hanem azokat, akik itt maradtak
Mi az a két legfontosabb probléma, amellyel ma Magyarország szembenéz? – ezt a kérdést tette fel néhány hónappal ezelőtt a 24.hu megbízásából a Republikon Intézet. A megkérdezettek 46 százaléka az első helyre az egészségügyet és a szociális biztonságot rakta.
A Political Capital is hasonlóra hívta fel a figyelmet nemrég. A Standard Eurobarometer (EB) kutatásokra hivatkozva az intézet arra a következtetésre jutott, hogy a magyarok 2016 tavaszán a legproblematikusabbnak az egészségügy helyzetét tartották. A Medián 2017. májusi felmérésében a megkérdezetteknek mindössze a 28 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az egészségügyi hozzáférés méltányos – olvasható a 24.hu portálon.
Három hónappal a parlamenti választás előtt joggal feltételezhetjük, hogy ilyen közhangulatban a szavazatokért küzdő pártok egymásra licitálva terítik ki kártyáikat és osztják meg a választópolgárokkal egészségügyi ötleteiket.
A Független Egészségügyi Szakszervezet azért invitálta egy asztalhoz a választásokon induló pártokat, hogy fejenként negyedórában vázolják fel, milyen terveik vannak arra a problémahalmazra, ami miatt a leginkább fáj a választópolgárok feje. A FESZ elnöke, dr. Soós Adrianna a döntéshozóknak is üzenve rámutatott, a tét nem kicsi: neuralgikus pont az egészségügy, ami mindenkit érint. A betegeken túl az ágazatban dolgozó 100 ezer munkavállalót, akik lélegzetvisszafojtva várják a változásokat.
Egy nővér azt kezdte el mesélni, hogy 26 éve dolgozik ápolóként, de két munkahelye van, hogy meg tudjon élni. Rettenetesen várja a további béremelést, mert a mostani nem látszik a bérpapíron. A bruttó gyönyörűen néz ki, a nettó nem.
Egy másik ápoló annyira elkeseredett, hogy úgy döntött, februárban otthagyja az imádott szakmáját, és teljesen máshol próbálja ki magát, mert az egészségügyben nincs sikerélménye. Daganatos betegekkel foglalkozik, és azt tapasztalja, hogy egyre rosszabb a kórház felszereltsége. Az osztályról, ahol még egy hónapig dolgozik, az elmúlt egy évben ő lesz az ötödik, aki elmegy. Azt mondja, az osztályra érkező fiatal gyakornokok, amikor megtapasztalják a körülményeket, azt mondják: köszönjük, ezt nem.
„Egy valami működik az egészségügyben: a hierarchia. Folyamatos a nyomás föntről" – meséli, és hozzáteszi: az idegileg és fizikálisan is megterhelő munkája miatt az egészsége is megromlott. „Teljesen tönkrevágott az egészségügy. 49 éves vagyok, nem érzem magam öregnek, de minden nap úgy ébredek fel, hogy fáj valamim."
Két állása van neki is, és mindig ügyelt arra, hogy a másodállása ne az egészségügyben legyen, volt, hogy minisztériumban takarított. Az új állásában nem fog több pénzt keresni, de lesz végre ideje a gyerekeire, és visszakapja a hétvégéket. Drasztikus javaslata van az egészségügy átalakítására: „Fel kellene robbantani a rendszert!"
„Ne azokat sajnálják, akik kimentek külföldre, hanem azokat, akik itt maradtak. Nekem itt maradt minden szar, amit itt hagytak."
Egy műtősfiú azt mesélte, sokszor már a hónap közepén koldulni kell más osztályoktól az eszközöket, hogy a műtéteket el lehessen végezni. Volt olyan, aki azt mesélte, hogy fél óráig folyatják a csapokat a betegek mosdatásához, hogy jöjjön végre a meleg víz.
A teljes cikk a 24.hu portálon olvasható.