Fizetnek a betegek

Bár az egészségügyi kormányzat alternatív forrásteremtési akciókba kezdett, így bevezette a népegészségügyi termékdíjat, kivetette az autósokra a baleset-biztosítási adót, e két bevételnek csak a töredékét adta át a kormány az egészségügynek. Az sem többletként érkezett, hanem ennyivel kevesebbet utalnak a járulékot nem fizető állampolgárok ellátására. Vagyis, még sosem volt az egészségügy ennyire kiszolgáltatott a pénzügyi kormányzatnak, mint most, és szakemberek szerint a humántárcán belül nem kap védelmet az egészségügyért felelős államtitkárság a fiskális kormányzattal - írja a Náépszabadság.

Így fordulhatott elő, hogy a konvergenciaprogrammal 2011–2013 között 12, 88 és 117 milliárd forintot vontak ki a rokkantellátásokból, a kormány ötmilliárddal csökkentette 2011-ben a táppénzre kifizethető keretet, a Széll Kálmán Tervekkel idén 121 milliárdot, jövőre pedig újabb 77 milliárdot vonnak ki a gyógyszertámogatásra szánt összegből. Ha a számokat összeadjuk, máris több mint 300 milliárd forint hiányzik az egészségügyre költhető közpénzekből.

Bár a kormányzati kommunikáció szerint a gyógyszerpiaci megszorítások miatt a betegek terhei nem nőhetnek, a piacot ismerő szakemberek szerint egészen bizonyosan nem lehet megóvni az egészségügy szereplőit az elvonás következményeitől. Ezt szemlélteti, hogy míg 2011-ben egy doboz orvosság átlagos ára 2443 forint volt, amelyből 75 százalékot, azaz úgy 1800 forintot az egészségbiztosító fizetett, addig változatlan dobozforgalmat és átlagárat feltételezve, 2012-ben már csak alig 60 százalékot térítenek a betegnek közpénzből.  Azaz a lakossági terhek sok tízmilliárd forinttal emelkednek egyetlen év alatt.

Szintén a betegeket sújtja, hogy a gyártók szinte naponta vonnak vissza termékeket a piacról, a patikák már a Széll Kálmán Terv első változatának hatására is 8-9 milliárd forint veszteséget könyveltek el. Sokak szerint a patikabezárások újabb hulláma indulhat el. S bár a „vaklicitnek köszönhetően" a generikus orvosságok körében minden eddiginél jelentősebb árengedményekkel jelentek meg orvosságok a patikákban, ugyanakkor minden korábbinál több is tűnt el egyik napról a másikra a polcokról. A nagy „ócsítás" eltörölt egyes szívgyógyszereket a közgyógylistáról, olyannyira, hogy törvénymódosítással lehetett csak a rászorulók terápiáját biztosítani. A patikák nyakán meg rendre ott maradnak az árváltozások nyomán a támogatásból kieső szerek. Veszteségeiket pedig képtelenek kompenzálni. Soha nem látott patikai csődhullám indult meg.