Szócska csak ás és ás

Tegnap volt két éve, hogy megalakult a második Orbán-kormány, amelynek tevékenységét az elkövetkezendő napokban valószínűleg elemzések és politikai megnyilvánulások sora veszi górcső alá. A Népszabadság a kabinet átalakításainak egyik fontos elemét, az egészségügy helyzetét vizsgálja – mégpedig azért, mert minden, ami ezen a stratégiai fontosságú területen történt, leképezi mindazt, amit Orbán Viktor kormánya tett más kulcsfontosságú ágazatokban.

Míg ellenzékben sikeresen fékezte a változásokat, kormányra kerülve a Fidesz gyorsan „elérte", hogy mára már minden inog az egészségügyben. A Fidesz egészségpolitikai ígéretei és a valóság közötti távolság egyre áthidalhatatlanabb. Nem sikerült megállítani, de még csak mérsékelni sem az orvosok elvándorlását. Nemhogy több pénz nem jutott a ciklus feléig az egészségügynek, de összességében a mára mintegy 300 milliárdos tervezett forráskivonásával már túl is szárnyalta a Fidesz a Gyurcsány-kormány reformjainak költségeit.

A Szócska Miklós-féle egészségügyi államtitkárság első intézkedései közt egyetlen salátatör-vénnyel vetett véget a patikaliberalizációnak, visszaállította a kötelező hivatásrendi kamarákat, azonnal megszüntette a betegek érdekvédelmét ellátó intézményeket (az Egészségbiztosítási Felügyeletet, valamint a Betegés Ellátottjogi Közalapítványt). A kormány leállította az uniós kórházprojekteket, köztük a nyolcvanmilliárdos pólusprogramot, az onkológiai fejlesztéseket, valamint a 22 kórházat érintő, hetvenmilliárdos struktúraváltó beruházásokat. Majd példátlan gyorsasággal hozzáfogtak a rendszer államosításához. Ez utóbbinak előnyeiből, ha lesznek ilyenek, egyelőre semmi nem látszik.

Szócska Miklós nyilvános közszereplésein rendre a chilei bányakatasztrófa mentési munkálataihoz hasonlítja a helyzetet, mondván: az ágazat bennrekedt a gödörben, ő pedig felülről ás. Hiába kérdezik meg tőle mindennap, hogy mikor jön pénz, nem tud rá egyebet felelni: „keresem a lent rekedtekhez vezető utat. De ha kitör a pánik, és azonnal ki akarnak jutni, akkor polgárháborús állapot lesz, és egymást tapossák agyon." Ha a Fidesz-kormány nem is kezelte prioritásként az egészségügyet, Szócska Miklós 2011 végén valóban szerzett ötvenmilliárdot a kórházaknak, azaz „ásót ragadott", még ha az ötvenmilliárd csaknem felét a kórházi ellátásokon spórolta is meg, ugyanis 21 milliárdot egész egyszerűen nem fi zettek ki év közben az intézményeknek.

Az egészségügyben dolgozók bérére további 30-40 milliárdos forrást ígért, kiegyezett az orvosi és szakdolgozói érdekképviseletekkel, ám a látványos kommunikáció sikere ellenére a kormányzattól egyetlen fillér többletet sem kapott. Sőt. A dolgozóknak ígért béremelés fedezetét az államtitkárnak megint csak az OEP-kasszából kell összeszednie. Amelyből már amúgy is hiányzik az áfa év eleji emelkedésének kompenzálása, a közüzemi és egyéb árak inflációjának a pótlása. Ez azt jelenti, hogy még kevesebb jut a betegellátásra.

Ez már meg is látszik a rendszeren: a kórházak egymásnak passzolják a költséges betegeket. Azt szakemberek is megerősítik: az orvoshoz fordulók elé egyértelműen komoly akadályokat gördítenek az intézmények, részben mesterségesen, részben a rendszer szétziláltsága okán, a betegeknek ugyanakkor sokkal több erőfeszítést kell tenniük, hogy ellátást kapjanak, mint koráb-ban.

Minden korábbinál hosszabbak a várólisták, az Egészségbiztosítási Felügyelet bezárása óta az egészségbiztosító honlapján található tavalyi adatok szerint az intézményi várólisták alapján a térd-, illetve csípőprotézisre szorulóknak egyes városokban csak 2019-re tudtak műtéti időpontot adni. Gerincstabilizációs műtétre négy, de inkább öt év a várakozási idő, a diagnosztikai eljárások közül pedig a CT- és MR-vizsgálatokra egy hónapnál jóval többet kell várni.
Mindennapos a gyógyszerhiány az onkológiákon. Idén tavasszal már két alkalommal függesztették fel daganatos betegek terápiáját, mert elfogyott a gyógyszer a kórházi raktárból. Készlete-zésre nem futja. A kórházi vezetők azt mondják: hatalmas összegeket vonnak ki a kasszából, lefaragják a rákgyógyszerekre költhető pénzt, így takarékoskodik a kormányzat.

A beteg számára mind több, amúgy az egészségbiztosító számlájára elvégezhető ellátás válik fizetőssé. Aki ugyanis nem tud várni a CT- vagy MR-vizsgálatra két-három hónapot, annak néhány órával később akár ugyanabban az intézményben elvégzik, ha szán rá néhány tízezer forintot. Hasonló a helyzet a nagy értékű beavatkozásokkal is: egyes intézményekben például, ha a beteg zsebből ki tudja fizetni az operáció néhány milliós költségeit, megkapja az ellátást, ha nem, várhat. Különös eredménnyel járt, hogy a kormány a munkáltatóknak köztehermentessé tette a dolgozóiknak vásárolt egészségbiztosítást. Egyetlen cég sem élt eddig a lehetőséggel, de a biztosítókat megrohamozták az állampolgárok, akik adókedvezmény nélkül is sorra vásárolják az ellátásukat garantáló csomagokat.

Szócska Miklós sikere viszont a nemdohányzók védelméről szóló törvény szigorítása. Szakemberek szerint, ha a jogszabálynak köszönhetően sikerül visszaszorítani a dohányzást, akár néhány éven belül javulhatnak a népegészségügyi mutatók. Az intézkedés, amely szinte egyetlen fillérjébe sem kerül a költségvetésnek, hosszú távon mérsékelheti a közkiadásokat. A másik személyes sikere az államtitkárnak az, hogy a Semmelweis Tervvel felülírta a kormányprogram eredeti egészségügyi fejezetét. E program az egyetlen esély arra, hogy a rendszert épp akkorára igazítsák, amekkorát ebben a gazdasági helyzetben az állam még működtetni képes. Hogy az pontosan mekkora, egyelőre senki sem tudja megmondani: az egészségpolitika csak arról beszél, hogy több pénz biztosan nem lesz.

Bár az egészségügy megmentését ígérő Semmelweis Terv 2010. októberi vitairatában még az állt: „A centralizált irányítás több szempontból is csődöt mondott, és torz ellátási struktúra kialaku-lásához vezetett", a kórházakat néhány hónap alatt újraállamosították. Az új tulajdonos, az állam, az intézmények irányítását, vagyonuk kezelését a kimondhatatlan nevű Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézetre (GYEMSZI) testálta.

Az új hivatalt, amelyben duplikálták az egészségbiztosító és a szakigazgatás egyes hatásköreit, az egészség-ügyért felelős államtitkár maga találta ki azért, hogy a megatárcán belüli szűk mozgásterét némileg tágítsa. Ez a hivatal viszont mindeddig nem sokat lendített az egészségügy működésén. Az erőltetett ütemű államosítás nyomán képtelen lépést tartani a rá testált operatív irányítási felada-tokkal. Kívülről a hivatal munkájából csak annyit látni, hogy fizikailag erősen leterhelt emberek rohangálnak összevissza, az állampolgárok számára viszont nincs egyéb hozadéka, minthogy megduplázták a kórházak adminisztratív irányítását  - írta a lap. A gyógyszerpiaci sikerek leltára