A nagyintézményi ellátásról mielőbb át kellene térni a közösségire.
Ez a felfogás azonban merőben ellentétes a nyugati európai normákkal, hisz semmiféle fejlődésre nem ad lehetőséget, és kizárt, hogy családias körülményeket teremthessenek számukra. - Egyre többen keresik meg szervezetünket azzal a hozzátartozók, hogy nem tudják megfizetni a buszjegy árát, így a rendszeres látogatások elmaradnak – mondta az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítők Országos Érdekvédelmi Szövetsége ügyvezető igazgatója. Kovács Melinda elmondta, a családoknak olykor 250-300 kilométert kell utazniuk, ráadásul a budapesti fenntartású intézmények jelentős része az országhatárok közelében található kis településeken van. Ez megnehezíti a kapcsolattartást.
Az igazgató szerint ma is középkori körülmények uralkodnak hazánkban országszerte, ezért a nagyintézményi ellátásról mielőbb át kellene térni a közösségire.
Első lépésként egy korábbi határozat értelmében a tizenhatezer értelmi fogyatékos és a nyolcezer pszichiátriai beteg közül 1500 főt kellene áthelyezni 2013-ig lakóotthonokba vagy más közösségi lakhatási formákba. Kovács Melinda szerint nem intézményeket, hanem egyéneket kellene támogatnia az államnak, hiszen a fogyatékosság súlya eltérő lehet. Mint mondta, többek önellátók lehetnének, és naponta csak egyszer kellene meglátogatni őket otthonukban.
Külföldön több országban erre akár a szomszédokat kérik fel, némi anyagi juttatás ellenében. Az igazgató nehezményezte, hogy 1998 és 2006 között 23 milliárd forintot fordítottak a Belügyminisztérium címzett támogatási keretében az erősen amortizálódott épületek állagfelújítására, miközben ezeket a jövőben le kell rombolni vagy teljesen átalakítani.
Akadt olyan intézményvezető is, aki melléképületeket, pavilonokat építtetett „lakóotthonnak" az intézmény udvarára, ám az intézményi rossz struktúra fennmaradt, ráadásul így sokkal nehezebben lehet majd értékesíteni az ódon kastélyépületeket.
Kovács Melinda elmondta, ezekben a nagy lélekszámú intézményekben minden egy helyen történik, ott laknak, alszanak, dolgoznak, ott töltik a szabadidejüket, vagyis börtönhöz hasonló körülmények alakultak ki.
- Ezt kellene áttörni ahhoz, hogy emberibb életet tudjanak élni - vélekedett. Szerinte ezenfelül komoly szakmai átképzésekre is szükség lenne, hiszen hazánkban máig betegként tekintenek az ellátottakra, és ápolókkal veszik körül őket, nem fordítanak gondot a fejlesztésekre, amelyek lehetővé tennék, hogy a fogyatékos emberek a többiekéhez hasonló életet élhessenek.
Az igazgató szerint amíg nem lesz ebben gyökeres változás, ezek az emberek ki lesznek rekesztve a társadalomból, és nem élhetnek emberibb életet.
A Szociális, Család- és Ifjúságügyi Államtitkárság helyettes államtitkára ígéretet tett arra, hogy 2013-ig áthelyezik azon érintetteket, akik erre vállalkoznak és felkészültek. Nyitrai Imre emlékeztetett arra, a szocialista kormányzatnak már 2007-ben meg kellett volna kezdenie az áthelyezés tervezését, amelynek köszönhetően két éve kiírhatták volna az első pályázatokat, ám „számukra ez a kérdés nem volt fontos". Nyitrai Imre nem ért egyet azzal a korábbi kikötéssel, hogy 12 fős intézményeket kell létrehozni.
- A fenntartók és a szolgáltatók véleményét is figyelembe véve arra jutottunk, hogy magas ápolási-gondozási szükséglettel bíró, halmozottan vagy súlyosan fogyatékosok esetében ez a szám alacsony, hisz ellátásuk komoly állami ráfordítást igényel. Sokak azonban nem igényelnek 24 órás felügyeletet, hiszen önállóan tudnak bevásárolni, közlekedni, dolgozni – mondta a helyettes államtitkár. Hozzátette, ennek fényében egyénre és intézményekre lebontva kell megvizsgálni a támogatás mértékét és az elhelyezést.
Nyitrai Imre szerint ugyanis csak azokat az ellátottakat szabad áthelyezni, akik erre felkészültek, illetve alkalmasak. Kitért arra is, hogy az új kormányzat nem szeretne az előző kormányok hibájába esni, vagyis céltalanul költeni képzésekre, tréningekre. Mint mondta, kizárólag azokat az ellátókat és ellátottakat részesítik képzésben, akik esetében az áthelyezés lehetősége fennáll.