Fontos célok kitűzésére biztat az első magyar Nobel-díjas kutatónő

Nagyot fordult a világ a szegedi egyetemi portál első, 2020. április 9-én megjelent Karikó-interjúja óta. A változás egyik kifejezője, hogy Karikó Katalin megkapta – Drew Weissmannal megosztva – a 2023. évi fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat. Karikó Katalint, a Szegedi Tudományegyetem Nobel-díjas professzorát a vakcináról és terápiáról, a jó és az álhírekről, a kedvenc ételéről és virágairól is kérdezték újra, 2024 tavaszán.

– Miért fontos a Nobel-díj indoklásának az a része, amely az ön módosított nukleozidokkal kapcsolatos felfedezéseire utal?

– Az mRNS módosításán alapuló eljárással azt a megoldhatatlannak vélt problémát sikerült áthidalnunk, amit a módosítatlan mRNS gyulladást kiváltó tulajdonsága jelentett. Bebizonyítottuk, hogy az mRNS egyik alkotóelemének a módosításával a molekula gyulladáskeltő vagy immunogén tulajdonsága kiküszöbölhető. Ráadásul ez a változtatás megsokszorozta az mRNS által programozott fehérjetermelés hatékonyságát. Ez a felfedezés nyitotta meg az utat a fertőző és a nem fertőző betegségek célzott terápiája irányába.

– Ez azt is jelenti, hogy a felfedezésének a hatása akkor is megváltoztatta volna a gyógyászatot, ha nem jelenik meg a pusztító SARS-CoV-2 vírus?

– Igen. A Covid-19-világjárvány fölgyorsította a folyamatokat, ráirányította a közfigyelmet a csodálatos mRNS-molekulára, ami az átlagemberek számára először oltóanyagként bizonyította a hatásosságát.

(...)

– Az mRNS-oltóanyag elérése után három évvel vehette át a Nobel-díjat. Ez a 18 karátos aranyérem csak egy új kitüntetés a philadelphiai dolgozószobája dicsőségfalában, a száznyi más elismerés között, vagy megváltoztatja az életét?

– Azért hagytam el a BioNTech céget 2022 októberében, és költöztem vissza Philadelphiába, hogy minden erőmmel azon legyek, hogy kifejlesszem a terápiát egy nagyon súlyos neurodegeneratív betegségre. Ezen már évtizedek óta dolgozom. Sajnos az eltelt egy évben nem tudtam elmerülni a munkámban, mert állandóan reptereken és repülőgépeken töltöttem az időm nagy részét, előadásokat tartottam online vagy előben, vagy éppen videorekordokat készítettem. Számomra az említett terápia kifejlesztése a legfontosabb feladat, és minden időmet erre a programra szeretném áldozni a jövőben is. Tartom magam Ludwig János, a Szegedi Biológiai Központ-beli kollégám figyelmeztetéséhez, aki a Nobel-díj odaítélése után azt írta nekem: „Katalin, ...ha már az elmúlt évek során a nehézségek nem tántorítottak el az egyre fontosabb feladatok megoldásától, remélem, a siker és a széles körű elismerés se fog ehhez vezetni!”

Továbbiak a teljes interjúban