Függőkön segítenek, mert ők is tudják, milyen a szenvedés

Az alkoholizmus életeket, párkapcsolatokat, családokat tesz tönkre, generációkon átívelő szenvedést okoz, idehaza mégis a mai napig nagyon erős tabu és stigma övezi a jelenséget. Nem szívesen beszélünk ezekről a problémákról, aminek talán az is az oka, hogy nem tudjuk, kihez fordulhatunk segítségért. Pedig a függőség sokszor nem önmagában álló probléma, hanem egy tünet, a családi rendszer rossz működésének a tünete. A telex.hu három szakembert mutat be, Petke Zsoltot, Békési Tímeát és Szemelyácz Jánost, akik azt választották hivatásuknak, hogy függőknek segítenek. Nagyon különböző életutat jártak be, mielőtt úgy döntöttek, hogy ezzel a területtel akarnak foglalkozni, egyvalami azonban közös bennük: megértéssel és elfogadással fordulnak a szenvedélybetegekhez és hozzátartozóikhoz. Munkájukon keresztül a lap azt is bemutatja, hogyan működik Magyarországon az addiktológiai ellátás, és milyen problémák vannak ezen a területen.

Szemelyácz János a pécsi addiktológiai intézet, az INDIT Közalapítvány vezetője, a Magyar Addiktológiai Társaság elnöke. Eredetileg operatőrnek készült, végül az orvosira vették fel. Tanulmányai alatt a pécsi pszichiátriai klinikán dolgozott, az addiktológia kevésbé érdekelte. „Aztán lett négy fiatal droghasználó kliensem. Ez az első élményem a függőséggel: egy ilyen, teljesen bukott állapotból hogyan lehet egy élhető életet összeácsolni? Nem az érdekelt, hogyan működik az addikció, hanem hogy hogyan lehet valakit motiválni abban, hogy minden reggel felkeljen, elmenjen a munkahelyére, ahelyett, hogy újra beálljon” – mondta.

Szemelyácz János elkeserítőnek látja a hazai addiktológia helyzetét, főleg mióta a kormány beleszállt a területbe. 2011 előtt még létezett nemzeti drogstratégia, ezt két évvel később a prevencióra hivatkozva átdolgozta a kormány, de Szemelyácz szerint pont a prevenciót számolták fel ezzel. Több olyan fontos intézetet (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet) is megszüntettek, amelyeket még az első Orbán-kormány hozott létre. Közben megalakult a Drogkutató Intézet, ami a szakember szerint „a kormányzat elhibázott addiktológiával kapcsolatos kijelentéseit próbálja alátámasztani, rengeteg pénzből működik, rég megcáfolt elméletekkel érvel, plagizál”.

Úgy látja, rengeteg probléma van itthon, a kormány pedig kivételez abban, kinek ad támogatást. „A magyar lakosság addiktológiai szempontból annyira rossz állapotban van, hogy minden munkás kézre szükség van.” Szerinte az addiktológia is beletartozik abba az egészségügyi és szociális nagy rendszerbe, „amely nem a kormányfő szíve csücske”. A szociális szféra alulfinanszírozott, rossz állapotú intézményekben működik, gyakorlatilag nem képes a problémákhoz illeszkedni, nem tud szolgáltatásalapon működni. Emellett megszűntek a terület kormányzati támogatásai is, már csak uniós támogatást lehet itt szerezni. Szemelyácz szerint azonban nehéz megérteni, mi motiválja ebben pontosan a kormányt.

Továbbiak a teljes cikkben

„Lehet mondani, hogy kenyeret és cirkuszt a népnek, de ez egy idő után átcsap negatívba. Ma Magyarországon a lakosság nagy része él az alkohol miatt olyan állapotban, amilyenben nem szabadna élnie.”