Gazdag és szabálykövető országokban lehet eutanázia

Két évtized után újra az Alkotmánybíróság elé kerülhet a kegyes halál engedélyezésének vagy további elutasításának kérdése. A közfelfogás és a nemzetközi gyakorlat változásáról kérdezte Kovács József orvos-bioetikust a Népszava.

Éppen húsz évvel ezelőtt született meg az az alkotmánybírósági döntés, amely elutasította azt a lehetőséget, hogy a gyógyíthatatlan betegek kérhessék a kegyes halált. Nagyon leegyszerűsítve, akkor úgy foglaltak állást, hogy a beteg önrendelkezési joga nem terjedhet ki odáig, hogy segítséget kapjon a halálához. Mi változott azóta, ami esetleg most felülírhatná ezt a döntést?

Nemzetközileg változott nagyon sok minden. Az elmúlt 25 évben nyolc országban vált megengedetté az aktív eutanázia, ebből négy európai. Az elsőként Hollandiában, ahol már korábban is volt rá lehetőség, törvénybe is iktatták azt 2001-ben. Azóta további hét országban: Belgiumban, Luxemburgban, Spanyolországban, Kanadában, Kolumbiában, Új-Zélandon és Ausztrália bizonyos államaiban vált megengedetté. Egy másik lehetőség az orvos által segített öngyilkosság, a PAS (physician-assisted suicide), ami jelenleg Amerika 11 államában legális, valamint Svájcban. De a helyzet mindig változik, például Németországban az alkotmánybíróság 2020-ban hozott egy olyan döntést, miszerint az önrendelkezési jogból levezethető az öngyilkossághoz való jog, azaz, ha ahhoz joga van, akkor az abban való közreműködés büntethetősége is kétségessé válik. (...)

Van bármilyen esélye Karsai Dánielnek a számára kedvező döntésre?

Nem tudom, hogy mit kér igazából. Beadványa értelmezhető úgy is, szerintem, hogy az öngyilkosságban való segítségnyújtást kéri, meg úgy is, hogy az aktív eutanáziát. A helyzethez hozzátartozik, hogy életvégi döntésbe ma is beletartozik Magyarországon, hogy valaki visszautasítsa az életmentő, életfenntartó kzelést, például lélegeztetést, mesterséges táplálást, amihez orvosi segítségre van szükség.

Az Alkotmánybíróság 2003-ban nálunk azt is mondta, ahhoz, hogy az aktív eutanázia lehetőségét kinyissa, nincsenek meg a feltételek…

Ha azt kérdezi, hogy mostanra Magyarországon megvannak-e már a feltételei, akkor én azt mondanám, hogy nincsenek. Az aktív eutanázia megengedésének – még ha el is tekintünk világnézeti, erkölcsfilozófiai kérdésektől – biztos, hogy van legalább két feltétele: az adott ország legyen nagyon gazdag és szabálykövető, és ezeknek együtt kell érvényesülniük. A gazdagságra azért van szükség, hogy egy haldokló mindent megkaphasson, ami csak elérhető a egészségügy pillanatnyi színvonalán, s ha így sem lehet csillapítani a szenvedését, csak akkor kerülhessen szóba az eutanázia. De a magyar egészségügy nem ennyire gazdag, itt könnyen lehet, hogy emiatt nem kapja meg a szenvedéscsillapítás minden lehetőségét. Az pedig elfogadhatatlan, hogy a szegénység okozta szenvedésből való kiútként tekintsenek az eutanáziára. Ha ezt megengednénk, oda lehetne a motiváció arra is, hogy fejlesszék az egészségügyet. Nem véletlen, hogy azok az országok, ahol megengedték az eutanáziát, majdnem mind nagyon gazdag országok. Egy-egy kivétel van. A másik feltétel a szabálykövetés. Hollandia például nagyon szabálykövető. Magyarország kevésbé az, így az emberek esetleg nem lesznek biztosak abban, hogy minden szabályszerűen fog történni. Ami az eutanázia esetében nagyon nagy probléma. A teljes interjú itt olvasható