Ésszerű megoldások, ugyanakkor furcsaságok is akadnak az új betegellátási rendszerben.
Számos területen oldotta föl a betegellátás eddigi megyei rendszerét a július elsején életbe lépett átalakítás, amelynek részleteit a napokban tette közzé honlapján a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI).Az eddigiekhez képest a valódi változást az jelenti, hogy az intézményekben működő egyes orvosi szakmákat – például sebészet, pszichiátria – a beavatkozás bonyolultsága szerint gyógyítási szintekre osztották, s ez alapján új, különálló ellátási övezetek jöttek létre - írja a Magyar Hírlap.
Ezt a helyzetet egyelőre a beutalót kiállító háziorvosoknak is meg kell szokniuk, nem beszélve arról a nehézségről, hogy dönteniük kell, betegük adott baja milyen bonyolultságú kezelést igényel. Erről ugyanis nem áll rendelkezésükre megfelelő diagnosztika. S noha az eddigieknek megfelelően az állandó lakóhelye szerinti kórházba kell küldeniük a beteget, a változás kapcsán most egyenként kell megnézniük, milyen bajra melyik kórház az illetékes.
A következő időszak kérdése lesz, hogy ők küldjék-e adott ellátási szintre a beteget, vagy a kórházaknak kell gondoskodniuk arról, hogy esetleg magasabb ellátási szintre juttassák.
Az elérhetőség szempontjából azonban láthatók furcsa feladatmegosztások is. Somogy megyében például a Balaton melletti településeken élők – az autópálya jóvoltából – könnyen és gyorsan elérik a siófoki, a székesfehérvári vagy a nagykanizsai kórházat. Ugyanez igaz a vonatközlekedésre is, miközben a néhány ellátásra nekik kijelölt Kaposvárt vagy Pécset egyik módon sem lehet könnyen megközelíteni.
Az új rendszer egy idő múltán, a valós működésében lesz igazán értékelhető, hiszen nem mindegy, hogy a településről egyetlen betegnek kell – például szívsebészetre – száz kilométert utaznia, vagy több száz páciensnek „kommersz" ellátásra az eddiginél hússzal többet.
Kórelőzmények
Alaposan megváltozott a Budapest VIII. kerületében élők „táncrendje" is. Míg ők eddig szinte minden ellátásban a Semmelweis Egyetem klinikáihoz tartoztak, addig mostantól több intézmény „osztozik" rajtuk. Schramek József kerületi háziorvos szerint a tájékozódásra, az új helyzettel való ismerkedésre nem volt elegendő idejük az orvosoknak, így segítségükkel a betegeknek sem. A háziorvos emellett általában kényes és fontos kérdésnek nevezte, vajon hogyan ismeri majd meg az új kórházban lévő kezelőorvos az egyes – főleg a hosszabb ideje krónikus betegséggel küzdő – páciensek teljes dokumentációját, kórelőzményeit. Köteles lesz-e az előző szolgáltató teljes körűen átadni minden kezelési információt a betegről, s ha igen, miként.
Schramek doktor másik észrevétele az, hogy az új rendszer kialakításában – a kétségkívül dicséretes betegbiztonságon kívül – szerinte mintha elsikkadt volna az a szempont, hogy a mostantól nemegyszer messzebb lévő intézmény elérése jelentősebb utazással és költségekkel jár a beteg hozzátartozóinak.