Gyógyszertártúra Nógrádban: nem biztos, hogy megéri

Nem kell sok, és visszatérnek az ötvenes évek, amikor az ilyen szegény vidékeken, mint a miénk, néhány orvos rohangál majd a községek között, mindenhol rendelnek egy rövidet, aztán, aki befér, befér, aki nem, marad ellátatlanul. A vészdiagnózist a Nógrád megyei Varsányban állítja fel Rózsa Szilveszter háziorvos. A magyarországi patikahelyzetet feldolgozó cikksorozatában most Nógrád megyét mutatja be a 24.hu.

Ötvenhét múlt, tizenkilencedik évét tapossa itt,heti bő hatvan órát dolgozik, tavaly tizennyolc és félezer „betegmegjelenést” menedzselt kétfalunyi, két és félezres körzetében.A rendelési idő nála „tájékoztató jellegű”, hétfőt írunk, amiről azt üzeni a faliújság, hogy Rózsa doktor tíz és tizenhárom óra között fogad, de fél háromkor jut be hozzá az utolsó beteg, úgy a nyolcvanadik, s csak ezután jön a terep a „betelefonálósokkal”.

Rózsa Szilveszternek a felesége is gyógyít, fogorvos, az államtól ketten kapnak havi hárommillió forintot három rendelő fenntartására, telefonra, vízre, gázra, kötszerre, benti orvosságra, az asszisztensek és a takarítók bérére, benzinre, önképzésre, mindenre, és a végén alig marad valami. Pláne, hogy a közösségi ráció olykor fölülírja a személyes érdeket, mondjuk azzal, hogy néhány rászorulónál zsebből dotálja az általa fölírt recept kiváltását a doktor úr.

Meg például azzal, hogy a vérzékenységgyanús pácienseket nem küldi kórházi vizsgálatra, hanem saját tesztlapocskára csöppent vért a megbökött ujjból: a beteg spórol egy napot, útiköltséget, idegeskedést, Rózsa doktor pedig vásárolja a lapocskákat, darabját kétezer forintért. 

Szóval, ha a pénz felől nézzük, a háziorvoskodás Rózsánál lényegében társadalmi munka. Hogy miből él a család? Másod-, harmadállásokból. A doktor úr januárban hatot ügyel a sürgősségin, hatszor huszonnégy órát, emellett sportorvoskodik. Kényszerpihenő nem fér a napirendbe, a minap ügyeletben beállt a dereka, gyorsan beköttetett magának egy infúziót, tempósra tekerte, lefolyt a cucc, visszavette a köpenyt, folytatta a rendelést, „egy hasi betegnek várnia kellett, de fekve csak nem vizsgálhattam meg”.

Ez a tempó nála azóta, hogy bő három évtizede diplomát szerzett. Nem biztos, hogy megérte.

Rózsa doktor azt mondja, patika „darabra van elég a környéken, de a heti kétszer-háromszor három óra nyitvatartás kevés, túllóg rajtuk a rendelés”.

Milyen patika az, ami hetente kétszer-háromszor három óra hosszat van nyitva? Fiókpatika. 

A járás központja Szécsény, ötezer-hétszáz lakosú kisváros. Két gyógyszertár működik a településen, két külön tulajdonossal, mindkettő normál nyitva tartással, és mindkettő fenntart fiókpatikákat. Az egyik szécsényi gyógyszertár a Szent Jób, gazdája Rózsahegyi Katalin gyógyszerész, neki a központi egység mellett három fiókja van: egy Varsányban, egy Rimócon, egy Nógrádmegyeren.

A lényeg tehát: jelenleg egyszerre annyi patika/fiókpatika lehet nyitva, ahány gyógyszerész mozgósítható. És innentől sima matek, mikor és hol válthatjuk ki a receptjeinket.

Vagyis adott egy nagy Szent Jób és három kicsi, ezekre jut két gyógyszerész. A szécsényi patika egyiküket szinte folyamatosan lefoglalja, a három fiókot kell megoldania a másik diplomásnak:így jön ki, hogy egy-egy fiókra és a hozzá tartozó községre heti kétszer-háromszor pár óra orvosság-hozzáférés jut.Ha a két gyógyszerész valamelyike megbetegszik vagy szabadságra megy, akkor: nem nyitnak ki a fiókpatikák, vagy átmenetileg helyettes gyógyszerész áll be. A teljes riport elolvasható itt