Gyógyszervizsgálat: kinek az üzlete?

Hogy kik és hol, elvileg nem tudható, a hatóság ugyanis titkosította a részt vevő intézmények listáját. A Heti Válasz azonban megszerezte az adatokat – és ezzel együtt az orvosok egy közvélemény előtt ismeretlen jövedelemforrására derít fényt - írja a lap Eleven laboratóriumok című cikkében.

Tavaly 336 új vizsgálatot engedélyeztettek, ami azt jelzi, hogy a válság még javított is a helyzeten. Van olyan készítmény, amelyet húsz magyar intézményben (és még több százban világszerte) egyszerre vizsgálnak.  De hol folynak ezek a próbák, és mekkora bevételre tesznek szert az intézmények? Ezekre a kérdésekre szerettünk volna választ kapni az Országos Gyógyszerészeti Intézettől (OGYI), ám meglepetésünkre azt közölték, hogy ezek az adatok nem nyilvánosak. Ezután személyesen kerestük fel az OGYI orvostudományi igazgatóját, és Pozsgay Csilla akkor is azt mondta, nincs felhatalmazásuk az intézményektől adataik nyilvánosságra hozatalára, ezek nem közérdekű adatok, mivel magáncéggel köttették a szerződéseket (ám mi csak a magyar félre voltunk kíváncsiak), és nem közpénzről van szó (mivel magáncégek befizetései nem minősülnek annak) - írják.

Egyébként is, reménytelen állapotú betegek rohamot indíthatnának a vizsgálati helyek ellen, hogy ők is részesüljenek a gyógyszerekből. Magunk nem látunk tömegével ellátatlan rákbetegeket, s a közkasszába befolyó magáncéges befizetéseket is közpénznek gondoljuk, ezért beadvánnyal fordultunk a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz.

Válaszuk megérkeztéig azért megszereztük az adatokat- írja a lap. Az amerikai kormány oldalain ugyanis minden jövőbeni gyógyszer vizsgálati adatlapja szerepel a világ összes országából. Így, miközben a magyar hatóságok titokként őrzik még az intézmények nevét is, addig a U.S. National Institutes of Health, a nemzeti egészségügyi intézet klinikai vizsgálattal foglalkozó aloldalain még egyes magyar orvosok mobiltelefonszáma is szerepel.

Sokkal érdekesebb, hogy mi lesz az ötvenmilliárdos bevétel sorsa. Pozsgay Csilla szerint a gyógyszerek értékén felül 15-17 milliárd forint jut el a magyar egészségügybe, a többit a cégek a vizsgálati eljárásokra fordítják. A summa jelentős része tehát a közkórházaknál köt ki, ahol a költségek levonása után a maradék pénz az orvosok zsebébe kerül, hiszen ők dolgoznak meg érte. A vizsgálatokban részt vevő doktorok általában a fizetésük 25-100 százalékát kitevő összegben részesülnek, ám van, ahol ez magasabb is lehet. Az a pletyka terjed egészségügyi berkekben, hogy van (pontosabban volt, mert a közelmúltban leváltották) olyan kórházigazgató, aki évi 90 millió forintot vágott zsebre ezen a címen.

A Heti Válasz tehát fogta annak a 445 magyar vonatkozású készítménynek a kutatási adatlapját, amelyet az Egyesült Államokban nyilvántartanak, kigyűjtötte a hazai vizsgálóhelyek adatait, és elkészítette a folyamatban lévő klinikai vizsgálatok rangsorát. A legkeresettebb helyszín Budapest: a fővárosban 540 vizsgálat folyik. A legtöbbet a Semmelweis Egyetem klinikáin végzik, ezt követi az onkológiai intézet, az Állami Egészségügyi Központ, az Egyesített Szent László és Szent István Kórház és a kardiológiai intézet.

Az országos rangsorban a Semmelweis Egyetem mögött a többi universitas következik, Szeged, Debrecen és Pécs. A vidéki nagy megyei kórházak jóval több vizsgálatot visznek, mint a nagy fővárosiak. A legtöbbet Győrben végzik, itt olyan kutatóhely működik, amely némely egyetemmel is vetekszik. Győr-Moson-Sopron megye egyébként is tarol, nemcsak a megyei kórházak listáját (Győr), de a megyei jogú városokét (Sopron) és a kisebb kórházakét (Mosonmagyaróvár) is vezeti.

Az onkológiai intézetben a költségekből 40 százalék a személyi juttatás, 60 százalék a kórház kiadásaira megy. Ám ez mindenütt más, Mosonmagyaróváron például általában 50 százalékot vonnak le a költségekre – mondja Vermes Tamás kórházigazgató. Törökbálinton, mely 14 vizsgálatával szintén előkelő helyen áll a kórházak között, a tiszta bevételből 25-27 százalékot tart vissza a kórház.

A Szegedi Tudományegyetemen a pénz 35 százalékát vonják el, és százalékra meghatározzák, mekkora rész jusson a rezsiköltségre (11 százalék) vagy az állami vagyon használatára jutó felújítási alapba (öt százalék). A kardiológiai intézetben a tiszta bevétel 70 százaléka kerül az orvosokhoz, 30 százalék a kórház haszna. Győrben 20 százalék megy a kórháznak, ebből pótolják az OEP-bevételeket és fejlesztik eszközparkjukat.

Az onkológiai intézetben az emlőrákos betegek 40 százaléka vesz részt klinikai vizsgálatban, a májrákosoknak a fele. Mielőtt elszörnyednénk az arányokon: van olyan amerikai egyetem, ahol 80 százalék feletti ez az arány – állítja Kásler Miklós a főigazgató. Az onkológiai intézetben évi 120 millió forint kerül így az orvosokhoz. (Az önkéntesek akkor kapnak térítést, ha egészségesek, és a gyógyszer mellékhatásait nézik meg rajtuk.) Az, hogy egy vizsgálatért a multinacionális gyógyszercégek mennyit fizetnek, változó: kétszázezer forint ugyanúgy lehet betegenként, mint ötszázezer. Nem mindig kell nagy esetszámokra gondolni: van olyan vizsgálat, amelyben három beteg szerepel, és van, amelyikben harminc.

Pozsgay Csilla szerint azért is sajátos feladatról van szó, mert a vizsgálatban részt vevő kórházak nem közfeladatot végeznek, ez önkéntes pluszmunka. A cégek pedig „névre mennek", vagyis egy-egy orvoshoz ragaszkodnak. Utóbbit alátámasztja, hogy találtunk olyan adatlapot, amelyre az amerikai adminisztrátorok csak annyit írtak, hogy Géher Hungary. Persze ilyen város nincs, de ők a legfontosabb információnak Géher Pál reumatológusprofesszor nevét tarthatták, aki a Budai Irgalmasrendi Kórházban dolgozik.

Az utóbbi években már nem lehet intézményvezetői aláírás nélkül elindítani a vizsgálatokat, így mára tisztábbak lettek a viszonyok.

A legtöbb gyógyszerkipróbálás rákbetegeken történik, ennek nincs komoly kockázata, mert ilyenkor a kontrollcsoport is komoly terápiában részesül, sokszor olyanban, amelyhez itthon nem férhet hozzá, de másutt már a gyógymód része. Az enyhébb nyavalyáknál más a helyzet, ott a betegek egy része ugyanis nem kap valódi kezelést, például az asztmások vagy a cukorbetegek egyik felének placebót, hatóanyag nélküli pirulákat adnak. S persze azt nem tudni, melyik felének.

A teljes cikk a Heti Válasz Online-on