Gyors volt, mint a szél, aztán jött a betegség

Most előfordul, hogy részegnek nézik, pedig nem az ital, hanem a sclerosis multiplex miatt jár nehezen Kollár Sándor. Kollégáim sokszor írtak róla: „Kollár Sándor parádézott...", „Kollár Sándor fél tucatot vállalt a kilencből". Így jó és rossz érzés egyaránt volt Kollár Sándorban, amikor belépett a szerkesztőség ajtaján. Legutóbb sportolóként, mondhatjuk, hogy a megye egyik tényleg ünnepelt focistájaként járt nálunk. Most két botra támaszkodik, de mint mondja, örül, hogy itt lehet. Az egykori élsportoló 38 éves, NB II-ben, NB III-ban játszott, és volt megyei gólkirály. Ahogy bot nélkül álldogál vagy ül, nem olyan, mint bárki más, magasabb, jobb kiállású, mint a vele egyidős férfiak. Látszik a sportos múlt, és a jó adottságok – olvasható a teol.hu portálján.

Három éve nagyot fordult vele a világ, így azt egészen más szemmel nézi. Három éve jött ez a betegség. Kint voltam Németországban, tizennégy órákat dolgoztam, így eleinte ennek tudtam be a kettős látást és a fáradékonyságot, merthogy ezek voltak az első tünetek. A sclerosis multiplex egyébként egy fura nyavalya, mindenkinél más. A húgom kért, hogy utazzam haza, és vizsgáltassam ki magam. Amikor ez megtörtént, szinte mindenhol negatív leleteket nyomtak a kezembe, míg végül Pécsett diagnosztizálták a betegséget – mesélte Sándor. A baj sosem jár egyedül, munkaadója, akinek Németországban dolgozott, és aki egyébként szekszárdi, nem fizette ki a járandóságát. Nem titkolja, önmagában annak a lehetőségét is nehéz feldolgozni, hogy tolószékbe kerül, az már csak a ráadás, hogy hiányzik a sport, és hogy eltűntek a régi barátok.

Mindenhol kapsz egy pofont, a magánéletben, a hivatali ügyintézések során, és a tizedik után a tizenegyediket is el kell viselni, ki kell bírni. Két évig nem dolgoztam, vagy háromszáz helyre küldtem el az önéletrajzomat. Tíz helyre hívtak be, de amikor megláttak, egyből megköszönték a fáradozásomat. Ráadásul túlképzett is vagyok, általános gépszerelő, kereskedelmi menedzser, gazdasági informatikus és boltvezető végzettségem is van – tette hozzá Sándor.

A közelmúltban fordulat állt be: egy elsősorban tartósan munkanélküli helyzetben és társadalmi kirekesztettségben élő embereket segítő nonprofit kft. jóvoltából három és fél hónapja Sándor elhelyezkedett. A decsi idősek otthonában portás. Mint mondja, a lakók megismerik, aranyosak. Mint mondta, azért is szerencsés, mert a családja mindenben mellette áll, mindig számíthat rájuk. A régi barátságok közül is van olyan, amelyik megmaradt, az őcsényi öregfiúk gyakran hívják vacsorákra, tanyabulikba. Az új ismeretségek pedig elsősorban a sorstársak közül kerülnek ki.