"Ha feloldjuk a korlátozásokat, azzal elszabadítjuk a járványt"

Ferenci Tamás biostatisztikust, a Járványmatematikai Modellező és Epidemiológiai Munkacsoport tagját, az Óbudai Egyetem docensét a közeljövő lehetséges forgatókönyveiről és a tudomány nyitott kérdéseiről faggatta a magyarnarancs.hu.

Magyar Narancs: Magyarországon hivatalosan is a koronavírus-járvány harmadik hullámának felfutó szakaszában vagyunk. Egy­értelműen az új vírusvariánsok elterjedése okozza a fertőzések számának ismételt emelkedését?

Ferenci Tamás: Tökéletesen perdöntő választ azért nem lehet adni a kérdésre, mert Magyarországon nincs a variánsok elterjedtségére vonatkozó szisztematikus és teljes körű monitoring, így nem lehet megmondani, hány százalékos arányban van jelen egy variáns, pláne, hogy ez hogyan változik időben. Mindazon­által kizárásos alapon elég egyértelműnek tűnik a helyzet. A külső, szezonális tényezőknek, például az időjárás változásának, ha valamerre, akkor inkább a javulás irányába kellett volna hatniuk, a korlátozó intézkedések pedig nem változtak. Az intézkedések betartásának fegyelmezettségénél felmerülhet, hogy megváltozott a helyzet: nem elképzelhetetlen, hogy az emberek belefáradtak a járványba, és kevésbé tartják be a korlátozásokat. Vannak mobilitási adataink, van önbevallásos kérdőívünk, ezek nagyjából egységesen azt mutatják, hogy volt valamekkora emelkedés a kontaktusok számában, de nem akkora, hogy az magyarázhatná a harmadik hullám beindulását. A nemzetközi tapasztalatok is azt mondatják velem, hogy meghatározó módon az új mutánsok okozzák a fertőzésszám emelkedését Magyarországon. Ha az arányát nem is, azt biztosan tudjuk a szekvenálási adatokból, hogy a brit variáns megjelent Magyarországon is – márpedig azokban az országokban, ahol megjelent, elég gyorsan ki is szorította az alapváltozatot.

MN: Mit tudunk a koronavírus Magyarországon is kimutatott brit és dél-afrikai mutánsairól?

FT: A brit variánsról van több információnk. Az angolok először azt közölték, hogy csak a fertőzőképessége nagyobb az alapváltozaténál, az általa okozott betegség nem súlyosabb. Az elmúlt hetekben azonban egyre több bizonyíték mutat arra, hogy súlyosabb lefolyású betegséget okozhat, mint a nem mutáns törzs. A ragályosságnál az vitathatatlan, hogy a fertőzés átadási valószínűsége megnő, azaz a brit mutáns egy bizonyos típusú kontaktusnál nagyobb valószínűséggel ugrik át egyik emberről a másikra, mint az alapváltozat. Újabban azt is kezdjük gondolni, hogy a fertőzőképesség hossza is megnőhet: aki brit mutánssal fertőződik meg, hosszabb ideig képes átadni a vírust, mint az, aki a nem mutáns vírustörzzsel.

MN: Adam Kucharski járványmatematikus a Der Spiegelnek azt nyilatkozta, hogy a gyorsabb terjedés társadalmi szinten nagyobb problémát generálhat annál, mint ha az új mutáns csak súlyosabb betegséget okozna. Egyet­ért vele?

FT: Ez meglepő lehet első hallásra, de nem lehetetlen ilyen kombináció sem. Megpróbálom illusztrálni. Ha a halálozás egyszer csak kétszeresére nő változatlan fertőzőképesség mellett, akkor minden későbbi időpontban ugyanannyi fertőzöttünk, de kétszer annyi halottunk lesz, mint az alapváltozat mellett. Ha a fertőzőképesség duplázódik meg változatlan halálozási arány mellett, akkor egy fertőzési generáció – ennél a járványnál körülbelül öt nap – múlva kétszer annyi betegünk és ugyanúgy kétszer annyi halottunk lesz. Két fertőzési generáció után azonban már négyszer annyi fertőzöttünk, így négyszer annyi halottunk lesz, mint ha az alapváltozattal számolnánk, és kétszer annyi, mint az előző esetben, amikor a halálozási arány növekedett. Később még drámaibb lesz a különbség – ezért lehet adott esetben a fertőzőképesség növekedése nagyobb baj.

MN: Próbáljuk számszerűsíteni a kérdést: a kutatások mai állása szerint mennyivel fertőzőbb a koronavírus brit mutánsa?

FT: Az első közlések arról szóltak, hogy a mutáció a vírus reprodukciós számát (R értékét) körülbelül 0,5-del növeli meg, azaz egy fertőzött átlagosan 0,5-del több másik embert fertőz meg, mint a nem mutáns törzsnél. Ez nem tűnik soknak, de a kis különbségek is gyorsan felnagyítódnak. Ha az egyszerűség kedvéért azt vesszük, hogy 2-ről 3-ra emelkedik a reprodukciós szám, akkor a fertőzési lánc 1-2-4-8-ról 1-3-9-27-re módosul, vagyis három fertőzési generáció után már több mint háromszoros a különbség. Ennél a betegségnél három fertőzési generáció nagyjából két hét. Különösen érzékeny szituáció, ha az R értéke egy országban éppen egy kicsivel van 1 alatt, mondjuk 0,8 – ennek nagyjából megfelelt a januári magyar helyzet. Itt a 0,5-es növekedés a különbséget jelenti egy kihunyóban lévő járvány és egy felívelő járvány között. Ma már egyébként nem annyira azt adják meg a mutánsoknál, hogy mennyivel növelik meg a reprodukciós számot, tudományosan pontosabb azt vizsgálni, hogy hányszorosára nő az R – a brit mutánsnál például 1,4–1,5-szeresére. Ha a kiindulópontunk R=1 környékén volt, ez a szorzó tényleg nagyjából 0,5-es emelkedést jelent.

További részletek a cikkben.