Ha kiderülne, mennyit dolgozom, bilincsben vinnének el

A tudása, az ő nagy hatalma. Ő a környék szinte egyetlen, mindenre bevethető gyógyítója, így ha valamiért fogná a sátorfáját, nem lépne a helyébe senki. Itt a Tisza szegletében, mintegy féltucat faluban rajta kívül egy fiatal orvosnő, még két 65 éves, és egy 77 éves doktor dolgozik. Az orvosnő nemrég szült, s ugyan már munkába állt, de előfordul, hogy őt is helyettesítenie kell – olvasható a nepszava.hu riportjában.

(...)

Olykor azt is el kell látni, ami máshol nem feltétlenül egy háziorvos dolga. Katona doktor most is „műtéthez" készülődik. Következő páciense térde olyan mint egy nagy kalács, fölszaporodott benne az ízületi folyadék, ahogy hozzáér az orvos, a nő felszisszen a fájdalomtól.
Lecsapoljuk – nyugtatja a nőt, gumikesztyűt húz, érzéstelenít, és szúr.

– Beküldhetném a kórházba, de csak hetek múlva kapna időpontot, és végén úgy is itt kötne ki nálam – magyarázza. Meséli, hogy a hétvégén Abádszalókon két szembe fúródott fémforgácsot távolított el. Ugyan nincs szemész vizsgája, ám, ha ő nem teszi meg, Debrecenig kellett volna ennek a két embernek mennie, mert ott van csak szakorvos. Arra meg a flexelő férfiaknak se pénzük, se idejük nem volt. Épp úgy, mint annak a férfinak, akinek a heréjéből a hétvégén távolított el egy zsírdaganatot. Őt be akarta küldeni a sebészhez, de az azt kérdezte: viccel-e, hogy csak úgy azonnal elvégzi a műtétet? S néhány héttel későbbi időpontot ajánlott. Csakhogy ez a férfi külföldön dolgozik, vasárnap este indulnia kellett vissza, nem tudta, legközelebb mikor jöhet. Mit tehetett volna, elvégezte maga a beavatkozást.

„Ha kiderülne, mennyit dolgozom, bilincsben vinnének el" – mondja. Hivatalosan hetente legfeljebb csak 60 órát tölthetne gyógyítással, csak hogy napi 16, olykor 24 órán át is műszakban van. Most azért ennyire gyűrött az arcom – mentegetőzik –, mert az éjjel aludtam. Nem vagyok hozzászokva.

(…)
Katona doktor már húsz éve rabja a Tiszazugnak, Tiszabőn kezdte, először csak helyettesített az orvos nélküli, cigányok lakta faluban, mert senki nem akart állandóra odamenni. Közben megszerették a helyiek az orvost, az orvos a helyieket, az akkori polgármester, Négyesi Zoltán egymilliós fizetést ajánlott, ha állandóra oda szegődik hozzájuk. Erre az összegre nem tudott nemet mondani. A cigány falvakban a munka nehezét az adja, hogy sok az indokolatlan hívás, a munkaidőn túli munka. A tiszabői milliós fizetést adó polgármester 2000-ben aztán feladta. Az őt követő, új polgármester be se nagyon járt a hivatalába, a falu élhetetlenné vált. Csődbe is ment.
– Lépnem kellett – mondja a doktor. – Pedig az ottani munkáért Sólyom Lászlótól a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét kaptam, az indoklásban az állt, a kisebbségek egészségügyi felemelkedéséért...

A teljes riport a nepszava.hu portálon olvasható.