• nátha
    • Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

      Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

Ha lenne normális egészségügyünk...

Lapszemle Forrás: abcug.hu

Kevesebb, de magasabb színvonalon működő kórházzal sokkal eredményesebb lehetne az ellátás.

Önnek van olyan rokona, ismerőse, aki infarktusban, netán méhnyakrákban halt meg? Egy jól működő egészségügyi rendszerben akár ma is élhetnének, Magyarországon mégis sokkal többen halnak meg elkerülhető betegségekben, mint a hozzánk hasonló fejlettségű országokban. Orosz Évával, az ELTE Társadalomtudományi Karának egyetemi tanárával beszélgetett az Abcúg.hu arról, hogy miért van ez, és hogyan lehetne hatékonyabbá tenni az omladozó magyar egészségügyet.

- A magyar egészségügy olyan, mint egy súlyosan beteg ember, akinek egyszerre több, krónikus betegsége is van, és ezért átgondolt, hosszú ideig tartó terápiát igényelne, de azzal sem lenne meggyógyítható, hanem csak stabilizálhatóvá lehetne tenni az állapotát. Ehelyett az utóbbi két évtizedben különböző orvosoktól gyakran változó, de mindig csak egy-egy bajára koncentráló beavatkozást kapott, amelyek hatását rendre lerontotta a többi kezeletlenül hagyott betegsége. Vagyis a rendszerváltás óta a kormányok csak rövditávon gondolkodtak, és alulbecsülték az oktatás és az egészségügy szerepét az ország fejlődése szempontjából.

Vegyünk egy példát:az elmúlt harminc évben sokan leírták, hogy kórházhálózatunk a 70-es évek technológiai színvonalához igazodik, azóta sok betegség miatt már nem kell kórházba kerülni, vagy sokkal rövidebb ideig tart a kezelés. Ezért kevesebb, de magasabb színvonalon működő kórházzal sokkal eredményesebb lehetne az ellátás. Mégsem alakították át a kórházhálózatot.

Sosem született komplex terv arra, hogyan kellene megértetni a lakossággal, hogy egy koncentráltabb ellátórendszer, amelyben a kórház messzebb van ugyan a lakóhelytől, de mindig találni ott megfelelő szakorvost és a súlyosabb betegségek ellátásában is gyakorlott szakember-csapatot, sokkal hatékonyabb lenne. Volt ugyan kórháziágy-csökkentés, de az többnyire a meglévő kórházak kapacitását csökkentette. Ráadásul a felesleges kórházak helyére fejlett járóbeteg-ellátást vagy sürgősségi ellátást kellene tenni, tehát nem egyszerű bezárásról van szó.

A gyakorlati szakemberek szerint 45-50 aktív ellátást nyújtó kórház elég lenne, ha mellette működnének ápolási otthonok, és lenne megfelelő otthoni ápolás. Gondoljon bele, mennyi pénz megy a kórházak fenntartására, karbantartására, közüzemi költségeire, és akkor még egyetlen beteget sem láttak el! Koncentráltabb ellátással kevesebb intézmény közt oszlana el a pénz, és nem lenne ekkora nővér- és orvoshiány sem... A teljes interjú