Belgyógyász-infektológusként dolgozik a szekszárdi kórházban, huszonkilenc éve osztályvezetőként.
Dr. Bali Ildikó, a megyei kórház főorvosa Szekszárd Város Tormay Károly kitüntető címét vehette át a múlt hónapban. Pályája alakulásáról, elhivatottságról, családról kérdezte a teol.hu.
– 1957-ben hétéves voltam, amikor édesanyám „ázsiai influenzában” megbetegedett, majd szövődményként súlyos tüdőgyulladása lett. A gyógyulása is kétséges volt. Családorvosunk azonban naponta háromszor jött hozzánk, és meggyógyította. Akkor döntöttem el, hogy orvos szeretnék lenni. A pécsi egyetem általános orvosi karán 1976-ban szereztem diplomát, gyermekgyógyász vagy belgyógyász szerettem volna lenni. Amikor elvégeztem az egyetemet, még nem volt ilyen orvoshiány, mint jelenleg, nehéz volt elhelyezkedni. Először a pécsi egyetemhez tartozó közegészségtani intézetben dolgoztam oktatóként, csak később kaptam állást a pécsi gyermekkórházban. 1981-ben szakorvosi képesítést szereztem csecsemő- és gyermekgyógyászatból. Férjem, dr. Vastag Oszkár 1979 óta a szekszárdi kórház szemészeti osztályát vezette, így követtük őt Szekszárdra a családdal. Úgy volt, hogy itt is gyermekgyógyászként folytatom a pályát. A kórház akkori igazgatója azonban azt kérte, hogy a fertőző osztályra menjek, ott szerezzek szakvizsgát, mert a tervezett új gyerekosztályon lesz fertőző részleg, és a két szakvizsgával annak vezetésére alkalmas leszek. 1984-ben meg is szereztem a szakorvosi képesítést. A gyermekosztály megépült, fertőző részleget azonban nem alakítottak ki, így maradtam az infektológián, amit közben nagyon megszerettem. 2000-ig gyerekeket és felnőtteket is elláttunk, akkor még hatvanöt ággyal működött az osztályunk. Ágyszám-csökkentés történt, és ezt követően már nem volt kapacitásunk a gyermekek ellátására. Jelenleg gyakorlatilag belgyógyász-infektológusként dolgozom, huszonkilenc éve osztályvezetőként.
Az interjúban arról is beszélt, hogy kevés szabadideje van, hiszen reggeltől estig a kórházban tartózkodik, havonta tizenötször készenléti ügyeletes. Amennyiben jut rá ideje, szívesen olvas, kertészkedik, vagy keresztrejtvényt fejt. Minden télen két hétre Ausztriába mennek síelni és évente három-négy alkalommal néhány napra itthon wellnesseznek. Saját bevallása szerint az igazi hobbija a hivatása, és ha újra kezdhetné az életét, megint csak ezt választaná.